Elbűvölő bestia

A zsúfolásig megtelt autóbuszon, a fiatal nő alig bírt megmozdulni. Gyűlölte a hétfő reggeleket, mert ilyenkor a szokottnál is lassabban telt az idő. Alig várta, hogy végre beérjen a munkahelyére. — Jaj, minek is robbant le az autóm! – nézett fohászkodva az égre. Már egy hete abban bízott, hogy imádott kocsiját hamar megjavítsák, mert nélküle szinte lehetetlen volt átvergődnie a városon. Na és az a sok ember – csak tetézte az amúgy is borús hangulatát.

Félóra zötykölődés után, végre leszállhatott a szerkesztőséggel szemben lévő buszmegállóban. Gyors léptekkel szaladt át a zebrán, félve attól, nehogy pirosra váltson a lámpa.

Még mielőtt bement volna az épületbe, a sarki újságosbódénál összeválogatta a szokásos napilapokat.

— Jó reggelt Miss. Garner! – üdvözölte őt széles mosollyal Jimmy, az újságos fiú.

— Neked is jó reggelt Jimmy! Ezek lesznek – mutatott a kezében lévő folyóiratokra.

— Rendben Miss. Garner, tíz dollár lesz – közölte a fiatal férfi, s elismerően végigmérte a vele szemben álló ragyogó szépségű nőt.

— Milyen csinos ma reggel – bókolt lelkesen.

— Köszönöm, te mindig olyan kedves vagy! – erőltetett magára egy mosolyt a lány, amint tárcájából elővett némi aprót.

— Tessék Jimmy, itt a tíz dollár. Legyen szép napod! – nyújtotta át a pénzt.

— Magának is Miss. Garner! Ha valamire szüksége van, legyen az bármi, tudja, hogy én rám mindig számíthat – emlékeztette őt a férfi.

— Igen tudom Jimmy, nem felejtem el – felelte a lány, miközben, sietősen szedte lábait, nehogy elkéssen a munkából.

A bejárat felé igyekezett, amikor egy ismeretlen férfi, szinte a semmiből előbukkanva, úgy elsodorta, hogy az egyensúlyát is alig volt képes megtartani.

— Mi ütött magába? – tapadt neki váratlanul az idegennek.

— Jaj, ne haragudjon, kérem! Nem akartam fellökni, csak borzasztó napom van – mentegetődzött a jóképű idegen.

— Most már nekem is. Azért igazán szétnézhetne! – utasította rendre a férfit, amint az kapkodva összeszedte a nő szanaszét repült újságjait.

— Bocsásson, meg kérem! – mondta fürkészően, amint felegyenesedett, és megpillantotta a smaragdzöld színű tündöklő szempárt.

— Rendben van, megbocsátok, de legközelebb nézzen szét jobban! – mondta kissé lecsillapodva a nő. Az éjfekete, göndör hajú, kék szemű férfi nagy hatással volt a húszas éveinek végén járó fiatal lányra. Még senki sem igézte meg ennyire. Az utóbbi két évben annyira bezárkózva élt, hogy esélyt sem adott a szerelemnek. Csak az újságírói munkája érdekelte, bár alkalmanként eljárt bulizni a barátaival, de igyekezett elkerülni minden romantikus kapcsolatot.

— Hálás vagyok érte – mondta szelíd hangon a férfi. — Kárpótolhatnám valamivel ezért a kis kellemetlenségért? – kérdezte udvariasan.

— Nincs rá szükség – intett nemet a lány. — Azzal, hogy bocsánatot kért el is van rendezve a dolog.

— Én mégis szeretném meghívni legalább egy csésze kávéra, vagy egy italra valamikor – erősködött a férfi.

— Nagyon elfoglalt vagyok mostanság, nem is tudom – töprengett a fiatal nő. Szíve szerint találkozott is volna a férfival, meg nem is – valahogy nem tudott dönteni.

— Ha azt mondom, hogy péntek délután ötkor várom a szemközti kávézóban – próbálta meggyőzni a férfi.

— Talán ott tudok lenni – bólintott megadóan a lány, miközben halvány mosoly suhant át az arcán. Tetszett neki a sármos idegen. Évek óta ez volt az első alkalom, hogy valaki felkeltette az érdeklődését.

— Nagyszerű – mondta elégedetten a férfi. — Akkor addig is, viszlát! – köszönt el.

— Viszlát! – mondta búcsúzóul a lány is.

Amikor végre felért az irodájába, már több tucat üzenet várta őt a főnökétől. Megállás nélkül csengett a telefonja, ez kissé nyugtalanította őt. Még el sem helyezkedett, amikor barátnője komoly kifejezéssel az arcán kopogtatott be hozzá.

— Gyere nyugodtan!

— Csak, hogy végre itt vagy! – mondta vészjóslóan.

— Szép jó reggelt neked is! Ennyire hiányoztam? – próbált viccelődni, de Kelly ennek egyáltalán nem örült.

— A főnök teljesen ki van borulva miattad. Az egész osztályt az őrületbe kergette már – tett szemrehányást barátnője.

— Ezúttal mit követtem el? – kérdezte ártatlan kifejezéssel az arcán.

— A Walker vállalatról írt cikked kiverte a biztosítékot. Állítólag, nem is beszéltél a cég elnökével, és a nélkül adtad le a nyomdába a cikket, hogy ő megvédhette volna magát. A cégvezető most őrjöng, követeli, hogy azonnal rúgjanak ki – adta hírül idegesen a lány.

— Egyáltalán nem érdekel, mégis mit képzel? – mondta ingerülten. — Hetek óta a telefonon ülök, és próbálok egy időpontot kicsikarni tőle, de ő mindig talál valami ócska kifogást, hogy ne kelljen találkoznunk. Én csak a tényeket írtam meg, a vállalat dolgozóitól kapott bizonyítékok alapján.

— Jaj, Melody! Félek, hogy ezúttal tényleg túl messzire mentél. Csodálom a bátorságodat, de ezt jobban meg kellett volna gondolnod! – nézett rá aggodalmasan Kelly.

— Minek félnék? Nem ez az egyetlen szerkesztőség New Yorkban. Így legalább, az a beképzelt alak megtudja ki is az a Melody Garner. Velem nem lehet csak úgy a bolondját járatni – vetette oda félvállról a lány. Percekkel később hangosan kopogtatott főnöke, Andrew Benett ajtaján. Bár Melody tartott a kissé hirtelen haragú férfitól, de jól tudta, hogy ezúttal teljes mértékben igaza van.

Büszke tartással lépett be a korosodó férfi irodájába, lélekben felkészülve a legrosszabbra is.

— Jó reggelt Mr. Benett! Úgy hallottam keresett. Tessék, itt is vagyok. Miben segíthetek? – kérdezte, mintha semmit sem sejtene a dologról.

— Csak, hogy végre itt van! – csattant fel a férfi haragosan. — Már azt hittem, hogy elém sem mer kerülni azok után, amit velem tett – mondta szemrehányóan.

— Nem tudom, miről beszél uram. Valami rosszat tettem? – kérdezte ártatlan arckifejezéssel.

— Még hogy nem tudja, maga kis boszorkány – csapott erőteljesen az asztalra Andrew. — Talán magától került a címlapra az a híres neves cikk a Walker vállalatról? – kérdezte dühtől kivörösödve.

— Nyugodjon meg uram, még a végén szívrohamot kap! – tanácsolta pimaszul a lány. — Nincs a cikkemben egyetlen olyan állítás sem, ami ne fedné a valóságot. Erre külön odafigyeltem. Mivel a tisztelt elnök úr, hetek óta csak szórakozik velem, úgy döntöttem, hogy más forrást keresek a cikkemhez. Néhány munkás hajlandó volt segíteni, persze a nevük elhallgatását kérték cserébe – magyarázta a férfinak.

— Azt tudja Melody, hogy a maga cikkére hivatkozva, a mai napon egymillió dollárra bírságolta meg a vállalatot a környezetvédelmi hivatal? – kérdezte Andrew Benett. — Mr. Walker tajtékzott a dühtől, és követelte, hogy rúgjam ki.

— Tegyen belátása szerint uram! Nekem tiszta a lelkiismeretem – mondta határozottan a fiatal nő. — Ha gondolja, megyek, és összeszedem a holmimat – ajánlotta a lány.

— Sehová se megy! – ripakodott rá a férfi. — Mint ahogyan Mr. Walkernek is elmagyaráztam az imént, egy jó újságíró dolga az, hogy feltárja a tényeket akkor is, ha bizonyos érdekeknek ez a nemtetszését váltja ki – tájékoztatta őt a férfi.

— Megvédett engem? – kérdezte csodálkozva a fiatal lány.

— Még szép – felelte büszkén. — Maga az én újságíróm, és nem hagyom, hogy bárki is sárba tiporja a nevét. Sőt, nem csak hogy megvédtem, de még fizetésemelést is kap – tette hozzá komoly kifejezéssel.

— Köszönöm főnök! – ujjongott a lány, és rögtön a férfi nyakába ugrott örömében. — Mindig is tudtam, hogy maga nem olyan szőrösszívű, mint ahogyan a többiek mondják.

— Jól van, jól van, elég! – hámozta le magáról a lány kezeit. — Még a végén megfojt, s akkor ki fogja magáért a hátát tartani? – kérdezte szigorúan.

— Igaza van uram – ismerte el a lány. — Valódi kincsként kell, hogy vigyázzak magára – ironizált a lány.

— Mint ahogyan nekem is magára – ismerte be szelídebb hangon a férfi. — Jó, de most már irány dolgozni, mert a hízelgésből nem élünk meg! – utasította szigorúan a főnöke.

— Már megyek is uram – mondta a lány, és hálás szívvel hagyta el a férfi irodáját. Kelly már türelmetlenül várta barátnőjét. Reszketett a gyomra, annyira izgatott volt. Gimnazista koruk óta a legjobb barátnők voltak, és minden apró titkukat megosztották egymással. Mint a fehér holló olyan ritka volt az ő barátságuk. Kapcsolatok, szerelmek jöttek- mentek az életükbe, de a barátságuk az mindig biztos talajon állt. Kelly jól tudta, hogy Melody milyen szörnyű traumán esett át, amikor egy végzetes balesetben elveszítette a vőlegényét, Manuelt. A két évvel ezelőtti tragédiában, a lány kómába esett, és ez, igen mély nyomott hagyott Melody testében és lelkében egyaránt. Súlyos sérülés érte a fejét, és több életmentő beavatkozást is el kellett végezni rajta. Három hónap után ébredt fel, és akkor szembesülnie kellett a ténnyel, hogy Manuel örökre eltávozott. Kelly sohasem látta sírni Melodyt. A személyiségén azonban, olyan változások következtek be, amik megváltoztatták a fiatal lányt. — Na? Mi történt? – kérdezte kíváncsian.

— A főnök beolvasott annak az öntelt hólyagnak, és megvédett – mondta elégedetten. — Még fizetésemelést is kaptam. Na, ehhez mit szólsz?

— Te piszok mázlista — Én meg tövig rágtam a körmömet miattad! – mondta szemrehányóan.

— Egy kicsi lelkiismeret-furdalásom azért van – mondta elgondolkodva Melody.

— Miért? Nem értelek – hökkent meg Kelly.

— A cég komoly bírságot kapott. Egymillió dollárra büntették őket. Még a bezárás veszélye is fenyegeti, ha nem tesznek valamit a környezetszennyezés ügyében – magyarázta a lány.

— Csak magukat hibáztathatják, hiszen te mindent megtettél, hogy tisztázd a vádakat – kelt barátnője védelmére.

— Ez igaz, de én nem akartam ártani senkinek. Mért olyan konok az az ember, nem is értem – mondta dühösen.

— Ne gyötörd magad ezzel! Te minden tőled telhetőt megtettél! Bejelentés érkezett a lapnak, te csak kivizsgáltad az ügyet a legjobb tudásod szerint – vigasztalta Kelly.

— Akkor is rossz érzés van bennem. Nem is értem miért – tűnődött el a fiatal nő.

— Ezt meg kellene ünnepelnünk, nem gondolod? – csillant fel Kelly sötétbarna szeme, aki örömest kihasznált minden alkalmat az ünneplésre.

— Valahogy, most nincs kedvem – vonakodott Melody. — Különben is, rengeteg munkám van még.

— Ejnye, barátnőm, ne légy már ennyire ünneprontó! Legalább menjünk el valahová ebédelni. Tudok itt nem messze egy isteni új francia éttermet, majd meglátod, milyen különleges, és milyen jól főznek – javasolta a lány.

— Rendben van Kelly – egyezett bele némi gondolkodás után. — Egy feltétellel elmegyek veled. – szögezte le a lány.

— Mi lenne az? – kíváncsiskodott barátnője.

— Ha hagysz végre nyugodtan dolgozni – vágta oda játékos iróniával Melody, de Kelly jól tudta, hogy barátnője nagyon is komolyan gondolta.

Az újságírás volt a lány életének mozgatórugója, nem is tudott más munkát elképzelni önmaga számára. Már tinédzserként is folyton írogatott. Részt vett az iskolaújság szerkesztésében, ő volt az egyik húzóerő az iskola életében. Rendezvényeket szerveztek, támogatókat kutattak fel, hogy fejlesszék az iskola kulturális életét. Mindaddig csodálatosan alakult az élete, míg a két évvel ezelőtti autóbaleset mindent meg nem változtatott. Melody rendkívül erős személyiség volt, határozott és kellőképpen magabiztos is. Sokan azonban, egy igazi bajkeverőt láttak benne, hiszen mindig is igyekezett kiállni önmagáért és másokért is.

Néhány óra múlva, már a kész változatát adhatta át főnökének legújabb cikkének, aminek témája a betegek kiszolgáltatottsága volt.

— Hihetetlen a munkabírása Melody – ismerte el elégedetten a főnöke. — Míg másoknak hosszú napokra és hetekre van szüksége egy- egy cikk megírásához, addig maga egy délelőtt folyamán elkészül vele. Nem is akárhogyan. Remekül sikerült – bólogatott elégedetten Andrew Benett.

— Köszönöm uram! Örülök, hogy elégedett a munkámmal. Ha nem bánja, akkor most Kelly-vel elmegyünk ebédelni. Ha szüksége van rám, a mobilon el tud érni.

— Nagyon jó ötlet, menjenek csak nyugodtan – helyeselt a férfi. — Úgyis túl sokat dolgozik. Kapcsolódjon ki egy kicsit! – biztatta a lányt.

— Nekem is van egy ebédmeghívásom mára – közölte cseppet sem lelkesen. — Még pedig, pont maga miatt, a Walker vállalat vezetőjével. Már előre látom, hogy nem lesz könnyű menet.

— Sajnálom – szabadkozott a lány. — Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni.

— Ne aggódjon e miatt kislány! – paskolta meg a lány kézfejét. — Ez a szakmával jár. Jó étvágyat kívánok az ebédhez!

— Köszönöm Mr. Benett! Magának is – mondta tisztelettudóan a nő.

Ragyogó idő volt odakint. Melody és Kelly élvezték a nyári napsütés minden velejáróját. Már régen voltak ebédelni így kettesben. Önfeledten sétáltak el az alig egy saroknyira lévő étteremig, amely valóban olyan nagyszerű látványt nyújtott, ahogyan barátnője azt leírta.

Egyszerűen elállt a lélegzetük, amikor a pincér felszolgálta az ebédjüket. Igazán pazar látványban volt részük, pedig csak egyszerű sült csirkét kértek salátaágyon. Mellé egy kis francia fehérbort fogyasztottak, hiszen autó híján még vezetnie sem kellett aznap.

— Na, mit szólsz barátnőm? Kellemes helyre hoztalak? – kérdezte büszke tartással Kelly.

— Igen, ez valóban csodálatos – ismerte el Melody. — Igaz, hogy az árak is azok, de ezt most hagyjuk – tette hozzá mellékesen.

— Jaj, nem jövünk mi olyan gyakran – legyintett Kelly. — Inkább meséld el, hogy pontosan mit mondott neked az a férfi reggel, akibe csak úgy belebotlottál? – kíváncsiskodott barátnője.

— Semmi különöset – vont vállat Melody. — Csak meg akart hívni egy italra, mert szörnyen leteremtettem. Nagyon dühös voltam rá – magyarázta érdektelenül.

— Hogy nézett ki? Helyes volt? – kérdezte felcsigázottan a lány.

— Nagyon…– felelte titokzatosan.

— El sem hiszem, hogy milyen mázlista vagy – irigykedett barátnőjére. — Ugyanazon a napon találkozol álmaid lovagjával, amikor fizetésemelést is kapsz.

— Nem mondtam, hogy ő álmaim lovagja – emlékeztette a lányt. — Csak egy ostoba véletlen találkozás volt. Nagyon sietett, ezért észre sem vette, hogy jövök, és majdnem fellökött. — Tudod jól, néha csak úgy megtörténnek a dolgok.

— Persze, persze – mormogta maga elé Kelly. — Vajon, akkor velem, mért nem történik soha semmi? – kérdezte csalódottan a lány.

— Ezt én honnan tudhatnám – vont vállat Melody, miközben belekóstolt a fenséges italba.

Amikor a lány éppen az utolsó falatokat fogyasztotta el, váratlanul az épület bejáratánál megpillantotta a főnökét, egy ismerős férfi társaságában. Nem akart hinni a szemének, egy pillanatig azt gondolta, csupán a képzelete játszadozik vele.  Vagy mégis igaz lenne mind az, amire gondol? – tűnődött el kissé zavarodottan. Egész testét elöntötte a forróság, fogalma sem volt most mihez is kezdjen.

— Mi a baj Melody? – kérdezte csodálkozó pillantásokkal Kelly. — Csak nem félre nyeltél?

— Nem, ne aggódj – nyugtatta meg barátnőjét. — Még mindig érdekel, hogy néz ki az a férfi? – kérdezte titokzatosan.

— Hát persze – bólintott izgatottan a lány.

— Akkor óvatosan fordulj meg, és nézd meg! Mr. Benett-el érkezett az imént, és ő nem más, mint a Walker vállalat elnöke – világosította fel barátnőjét.

— Micsoda? – nézett döbbenten a lány. — Ezt honnan tudod?

— A főnök említette, hogy vele fog ebédelni – magyarázta. – Ennyit a szerencséről – mondta, miközben próbált ura lenni érzéseinek.

— Ez nem lehet igaz – súgta együtt érzően barátnője. — Melody! Azt hiszem, megláttak minket, és most egyenesen felénk tartanak. Most mihez kezdünk? – kérdezte tanácstalanul.

— Fogalmam sincs – felelte jókedvet színlelve. — Csak mosolyogj kedvesen, és a többi majd menet közben kialakul – mondta alig hallhatóan a lány.

— Szép jó napot a hölgyeknek! – köszöntötte őket szívélyesen Mr. Benett. — Engedjék meg, hogy bemutassam önöknek, Philip Walkert, a már általunk is oly jól ismert Walker vállalat elnökét – mondta barátságosan a férfi.

— Hölgyeim! Nagyon örülök a szerencsének – mondta Philip Walker udvariasan, miközben érdeklődő tekintettel nézett Melody-ra.

— Philip! Bemutatom önnek, Kelly Adamst és Melody Garnert, a két legtehetségesebb újságírómat, akikre nagyon büszke vagyok – mondta védelmezően az idős férfi.

— El is hiszem Mr. Benett – nézett szúrós pillantásokkal Melody felé. — Nem mindennap találni ilyen arcátlanul szemtelen újságírónőt, mint Miss. Garner – tette hozzá megsemmisítően.

— Azért nem kell túlzásokba esni barátom! – mondta jókedvűen nevetve Andrew Benett. — Melody mindig becsülettel végzi a munkáját, és még sohasem marasztalták el miatta az újságot – tette hozzá diadalmasan.

— Ezen látja, csodálkozom – vetette oda sértő szándékkal a fiatal nő felé.

— Tudja Mr. Walker, vannak, akik betartják a törvényeket, és vannak, akik nem. Ön természetesen az utóbbihoz tartozik – vágott vissza határozottan a lány.

— Így gondolja Miss. Garner? – kérdezte fürkészően Philip Walker.

— Természetesen – felelte a lány.

— Akkor ezt komolyabban meg kellene beszélnünk – állapította meg a férfi.

— Mire gondol? – kérdezte gyanakvóan méregetve az előtte álló férfit.

— Mondjuk egy vacsorára – ajánlotta Philip.

— Ez igazán nagyszerű ötlet barátom – örvendezett Andrew Benett. — Így legalább lesz alkalmuk a véleménycserére.

— Sajnálom, de most nem alkalmas – ellenkezett Melody. — Talán a jövő héten…

— Bármi is a programja, ezúttal le kell mondania – közölte nyersen a férfi.

— Szó sem lehet róla – felelte a lány.

— Kérlek Melody!  Legalább az én kedvemért vacsorázz ma Mr. Walkerrel! – simította meg a lány kezét Kelly, jelezve, hogy nincs értelme a vitának.

— Mi a válasza? – kérdezte fölényes mosollyal a férfi.

— Essünk túl rajta – egyezett bele cseppet sem lelkesen a lány.

— Este magáért megyek – szögezte le nyomatékosan a férfi. — Mr. Benett majd megadja a címét, hogy e miatt se kelljen aggódnia – vetette oda kissé pimaszul.

— Nyolcra elkészülök – mondta érdektelenül a lány.

— Nekem megfelel – zárta le a vitát Philip Walker, majd Andrew Benett-el együtt elfoglalták asztalukat az étterem egyik másik szegletében.

— Micsoda férfi! – áradozott Kelly. — Csodálatos szemei vannak, és milyen férfias, különleges kisugárzása van – állapította meg a lány. — Láttál már ilyen jó pasit?

— Akkor vacsorázz vele te, ha olyan csodálatos…– horkant fel Melody. — Hallottad te, hogy beszélt rólam?

— A szavak, csak szavak – legyintett a lány. — A szemei egészen másról árulkodtak – kacsintott rá barátnője. —Teljesen oda van érted – állapította meg irigykedve.

— Már csak ez az átkozott vacsora hiányzott az életemből – morgolódott magában a fiatal nő, de már nem volt mit tennie.

Melody nem tudta mit vegyen fel az alkalomra, ezért egy visszafogott, de annál szemrevalóbb fekete kisestélyi mellett döntött. Világosbarna vállig érő haját lágyan összefogta, és egy tucat csillogó csattal díszítette.

A szíve majd kiugrott ijedtében, amikor meghallotta a csengőt. Az ajtóhoz sietett, és mielőtt kinyitotta volna, mély lélegzetet vett.

Amikor megpillantotta a férfit, szinte szóhoz sem jutott a meglepetéstől. Eddig is vonzónak találta, de most teljesen levette a lábáról. Olyan makulátlanul festett, mintha a címlapról került volna oda. Hanyag eleganciája elbűvölte a lányt, de igyekezett nem kimutatni ezt.

— Pontosan elkészült, úgy ahogy ígérte – állapította meg a férfi, majd a háta mögül elővett egy kedves kis színes virágcsokrot. Melody-t meghatotta a gesztus, nem gondolta volna, hogy Mr. Walker virággal fog kedveskedni neki.

— Erre nem számítottam – mondta szégyenlősen. — Köszönöm szépen, de igazán nem kellett volna fáradnia.

— Nem volt fáradság – felelte a férfi. — Szívesen hoztam. Ha elkészült, talán indulhatunk is – ajánlotta lovagiasan Philip Walker.

— Máris hozom a táskámat – bólintott a lány, majd elindult a nappali irányába. Egész úton alig szóltak egymáshoz, csak jelentéktelen dolgokról beszéltek. Mégis a levegőben érezhető volt a feszültség, és ahogy közeledtek a kiválasztott olasz étterem felé, a lány egyre idegesebb lett.

A családias, romantikus hangulatú vendéglő nagyon jó hatással volt Melodyra. Az étterem udvarán, a kerthelyiségben foglaltak helyet, távol a többi vendégtől. Mindenhol színes lampionok díszítették az udvart. Az asztalra aranyszínű gyertyatartót helyeztek, benne két szál gyertya világított. A teríték csodálatosan szép és ízléses volt.

Philip udvariasan kihúzta a lány székét, majd amikor kísérője helyet foglalt, leült éppen vele szemben. A pincér átadta az étel-és itallapot, majd tapintatosan távozott, várva, hogy a vendégek alaposan szemrevételezzék a kínálatot.

— Hogy tetszik az étterem? – kérdezte a férfi, csak hogy végre megtörje a kínos csendet.

— El vagyok ragadtatva – ismerte be Melody. — Csodálatosan szép, még sohasem jártam ilyen barátságos helyen.

— Örülök, hogy tetszik – mosolygott elégedetten Philip. — Az egyik kedves ismerősömé a hely.

— Á, valóban? – mondta meglepetten a lány. — Igazán büszke lehet rá – tette hozzá elismerően.

— Mielőtt rendelnénk, szeretnék leszögezni egy dolgot – kezdte roppant határozottan a férfi.

— Mi lenne az? – nézett rá komoly tekintettel a lány.

— Ma este nem szeretnék sem üzletről, sem a vállalatról beszélgetni. Egyszerűen csak érezzük jól magunkat – mondta nyomatékosan a fiatal nőnek.

— Azt hittem, hogy a cikk miatt hívott ide – csodálkozott a lány.

— Tévedett – felelte a férfi. — Egy külön csoportot hoztam létre a vállalaton belül a környezetszennyezés megoldására. Ezen túl az ő hatáskörük alá tartozni az ügy – világosította fel a lányt.

— Akkor mért ragaszkodott hozzá, hogy elfogadjam a vacsorameghívását? – kérdezte gyanakvóan.

— Mert amióta csak megláttam, másra sem tudok gondolni csak önre – válaszolta pimasz őszinteséggel a férfi.

— Tehát, hátsó szándékból tette – mondta színlelt haraggal a lány.

— Elismerem – nevetett Philip. — Mint ahogyan, a maga célja is az volt – tette hozzá cinkos mosollyal.

— Nem értem mire gondol – felelte Melody.

— Tudom, bunkóság volt, hogy folyton visszautasítottam és leráztam magát. Igaza van, nem is vitatom – ismerte el. — Viszont maga sem tagadhatja le, hogy a harag is közrejátszott a cikke megírásában…

— Ha őszinte akarok lenni, igen dühített a dolog, hogy nem veszi komolyan a munkám. Viszont nem a magas összegű bírság volt a célom, hanem a figyelemfelkeltés – világosította fel a lány.

— Jó, jó elhiszem – adta meg magát Philip Walker. —Viszont, ha figyelembe vette volna, hogy alig két hónapja vagyok a cégvezetés élén, kicsit lehetett volna toleránsabb is. Még gyakorlatilag most tanulok bele a dolgokba, fogalmam sem volt mivel jár ekkora nagyvállalat vezetése.

— Ezt nem tudtam – csendesedett el a lány. — Sajnálom, azt hittem, hogy érdektelenségből nem foglalkozik az üggyel.

— Nem kell szabadkoznia – mondta a férfi. — Én is hibás vagyok, de megtanultam a leckét. A telefonhívásai alapján egy igazi bestiának gondoltam, talán tévedtem – nézett kedves pillantásokkal a férfi.

— Már nem tart annak? – csipkelődött a lány. — Talán mégis az vagyok, akinek gondolt – próbálta elbizonytalanítani a férfit.

— Hát, ha mégis igaz, akkor egy elbűvölően szép bestia – súgta a férfi, s gyengéden megszorította a lány kezét. Melody érezte, hogy egészen különleges dolog van kialakulóban kettőjük között, és esze ágában sem volt tiltakozni ellene.

Katalina S. Miller
Author: Katalina S. Miller

A Katalina S. Miller művésznevet választottam írásaim kiadásához, amelyben tapintatosan megbújik az igazi, polgári nevem. 1978-ban születtem Pásztón, és jelenleg is itt élek. Többféle végzettséggel rendelkezem, de az igazi hivatásomnak mégis a szerzői tevékenységet tartom. Már tizenöt éves koromtól írok verseket, idézeteket, kisebb novellákat. Húsz évesen megírtam életem első könyvét, és az óta is, ha csak tehetem, folyamatosan alkotok. Egy gyermekem van. Már fiatal felnőttként ő is próbálgatja szárnyait, szülőként igyekszem mindenben mellette állni, és támogatni. Első megjelent munkám, A gyűlölet rabjai című romantikus regény, amely életem olyan időszakában íródott, amikor az önismeret kezdeti útján jártam, és kerestem a helyem a világban. Ennek folytatásaként írtam meg a Szívbéli kötelék című regényt, mely egy szerelmi szállal átszőtt könnyed romantikus olvasmány. A könyv betekintést enged az angyalok világába, a túlvilági létbe, és az egyéni sorsfeladatok fontosságába.

Megosztás
Megosztás

4 válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 3 = 2

ars politica

Végre vége a kampánynak. Leszavazott mindenki meggyőződése szerint, vagy farhát csomag mennyiségének megfelelően. Volt, aki kézpénzt is elfogadott. (Nem, nem írtam el. A kezébe kapta

Teljes bejegyzés »

Mezei haiucsokor

Keresd a képet Berki hadakban tisztul Érik a dallam   Hersen a pázsit Réti világnak hódol Lakója halkan   Éteri légben Kanyarog jámbor felleg Levegőárban

Teljes bejegyzés »

Mozsasarcos galambharcos

[Duplázott haiku]   Galambkavalkád Remél falatkát Őrült morzsareménnyel Harcol a placcon hévvel Gyilkos eréllyel Galambepével Author: M. Tóth Sándor 1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt

Teljes bejegyzés »

Az univerzum döccenése

Simogató zene, bódító színek, illatok fürdették azokat, akik már átlibegtek Péter rafinált ajtaján. A kaput csupán résnyire nyitotta, mert az érkezők akár a kulcslyukon is

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Hársfák

Hársak árnyas alagútján haza indultam. Néztem, ahogy az ágak között a napfény megcsillan.   Hársak édes illata a valóságból kirántott. Új köntösbe öltöztette az aszfalt

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

pesszimizmus

Andreának (alias Hárpi, „a Párja”) boldog voltam, vagyok, leszek gondoltam, míg veled voltam,   de mióta elhagytál és elhagytalak, kezemen nem érzem illatodat,   azóta

Teljes bejegyzés »