Fizetési meghagyás

– Miért is ne szeptember első munkanapjára napolják el a tárgyalást! – gondoltam, miközben az ajkam kontúrját rajzoltam. A rúzsozás egész jó lett.

Mikor júniusban kitűzte a bírónő az új tárgyalási napot, azt hittem, egész nyáron emiatt fogok idegeskedni. Aztán eszembe sem jutott volna, ha Zsolt az ügyvéd fel nem hív múlt csütörtökön.  Meglepő de azért mégsem rontotta el a kedvem, egész nyáron a Balaton parton napoztam.

Ez már a sokadik végrehajtási ügyem, korábban azt hittem, mindig az éppen aktuális az utolsó. Elvitték az autót az udvarunkból. Jött két tagbaszakadt, a férjem meg sehol. Elvették a házunkat. Egy hónapot kaptunk kiköltözni. Hogy a gyerek legalább az iskolát be tudja fejezni. Milyen emberségesek. Kellett nekem átvenni azt az eladósodott céget a szomszédtól. Majdnem le is feküdtem vele.

Próbálkoztam a céget rendbe tenni, hiteleket vettem fel, hogy rendezzem az örökölt adósságot. A balatoni telekre is jelzálogot írattam. Azt az egyet sikerült megmenteni, amikor a gyerek nevében átvettem magamtól a banki terhet.

Most csak azért bosszankodom, mert erre a maximum fél órás tárgyalásra fel kellett öltözni. Állást keresni az interneten, sortban is lehet. Mondjuk nem pont ezt a szoknyát kellett volna felvenni. Pedig azt hittem fogytam.

Egyáltalán miért kell nekem itt megjelennem? Az előző tárgyaláson sem szóltak hozzám. Pedig micsoda beszéddel készültem. Senkit nem érdekelt, hogy átbasztak.

Az meg anyám a túloldalon. Át ne jöjjön. Szerencsémre észre sem vesz, esedékes lesz az a szürkehályog műtét. Pont ott van az orvosi rendelő előtt, bemehetne ügyintézni. Csak áll előtte és egy öregasszonnyal kezdenek bele a rikácsolásba. Innen látom, ahogy villog a szemük.

– Margitka! – szólok bele a telefonba. – Anyám ott pletyózik a rendelő előtt. Tudja, nehéz magukhoz becsábítani.

– Már intézem is – szól készségesen az asszisztens.

Éppen letesszük a telefont és máris kijön egy fehérköpenyes. Anyámba karol és bevezeti.

Még fél óra van a tárgyalásig. Addig leülök ide erre a padra. Innen szemmel tartom a bejáratot, lássam mikor jön az ügyvédem. A felperes ügyvédbojtárja sármosabb. Kár, hogy nem máskor, másképp találkoztunk.

Fülembe dugom az airpodot és keresek valami megnyugtatót a youtubon

Kellett nekem fasírtot ebédelni. Zöldbabfőzelékkel. Mutatni akartam, nem vagyok ideges. Erőltettem, hogy nyugodtan étkezzem, bár az ideg majd szétvetett. Ferinek nem mondtam, hová megyek. Csoda, hogy nem hagyott el, amikor ki kellett költöznünk. Persze rágó meg nincs nálam. Biztos valamelyik másik táskámban van. Nem tudom, Feri hogyan csinálja. Nincs táskája, azt mondja buzis dolog, mégis mindig van nála, ami éppen kell.

Hátha akad egy kis időnk négyszemközt beszélni a csinos ügyvédbojtárral. Majd igyekszem nem nagyokat lehelni.  Akkor aztán meggyőzném jéghideg érvekkel, hagyjanak fel a pereskedéssel. Vagy legyek inkább szívhezszóló? Hivatkozzam a munkanélküliségemre?  Legutóbb meg sem kérdezték mit dolgozom. Bár akkor még jó kis munkahelyem volt.

Olyan egy tárgyalás, mintha robotok ülnének a teremben. Semmi cirkalmas ügyvédi beszéd. Nem lehetne online megtartani? Mégsem köztörvényes vagyok, akit a tárgyalás végén elvezetnek az elkülönítőbe. Eszembe jut egy régi eset, amikor láttam megérkezni a börtönőröket. Azért az pocsék érzés lehet, hogy elkaszáltak, de még a szabadság levegőjét sem szívhatod be a törvényszék kapuján kilépve.

Úgy teszek, mintha elmélyülten hallgatnám Apuelius művét, de elkalandozik a gondolatom. Amúgy sem megy nekem a hangoskönyv. Az agyam mindig jár. Lejátszom az elkövetkező eseményt is. Hogy most végre nekem adnak igazat. Hogy nem kell kifizetnem az elmaradt lízingdíjat a Merci után, amit elvitt már a végrehajtó.

Hátha elmarad a tárgyalás. Bár ahhoz az kellene, hogy a tárgyalásvezető ne érjen rá.

– Nórikám, hát te kire vársz? – kérdezi egy látásból ismerős asszony. Úgy tudom, ráadásul a bíróságon dolgozik.

– Várok valakit – mondom. Nem nagyon akarom beavatni.

Közben megérkezik az ügyvédem, bőszen csapkod a karjával a bejárat előtt.

– Tárgyalásra jöttél? – érdeklődik a nő.  – Na, futok is, mindjárt kezdődik a délutáni műszakom.

– Na – gondolom, most rohansz végignézni a tárgyalási jegyzéket.

Felszedelőzködöm, végighallgatni a várhatóan fél órás tárgyalást, aminek a végén nem tudom meg, fizetni kell, vagy sem.

Beszólítanak a terembe, ahol egy edzőtársam elnököl. Együtt járunk steperobikra. Mekkora égés. Melyik a jobb, ha a javamra ítél és örökké hálásnak kell lennem, vagy ellenem, akkor meg éghet a pofám.

Végig hallgatja az ügyvédeket, láthatóan unja, hogy pár százezer forint miatt itt kell ülnie. Mindkét jogász fejét alaposan megmossa. Szinte kineveti a felperes képviselőjét, aki tizenháromezer forintot kér még költségként felszámítani ellenem.

Gyorsan végzünk, tíz perc sem volt, majd három hét múlva kiküldi az ítéletet. Az épület előtt még magyaráz valami az ügyvédem, de nem érdekel, úgyis az jön át, hogy még neki is kell fizetnem, nem csak a hitelezőnek.

Osztok, szorzok, kábé két év alatt tudnám kifizetni, ha lenne legalább közmunkás állásom.

Továbbra sem lesz sem ingatlan, sem autó a nevemen.

 

Csongrád 2023.09.08.

Hajdú László
Author: Hajdú László

Talán már büszkén mondhatom: író, költő és szerkesztő. A Dél-Alföldön és a Káli-medencében élek. Ihletet e két távoli környék mindennapi történéseiből merítek. Műveim már jelentek meg olyan antológiákban és peridokikákban is, ahol nem kellett fizetni

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

9 + 1 =

Pantomim

Lépéseim árván konganak: Egy. Kettő. Sakktábla – arcodat rózsaszirmokkal rejtem el, Meddő csended átlényegül – hagyom. A csillagokat válaszul Fonott hajamba tűzöd: három. Érintésedben elidőzök,

Teljes bejegyzés »

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »

Te vagy…

Te vagy az életem, te vagy a levegőm.Te vagy ki éltet, te vagy a megmentőm.Szívem doktora, hogyan is nevezzelek?Szerelmem farkasa, el kell, hogy engedjelek. Author:

Teljes bejegyzés »

Hazámról írok

Edit Szabó : Hazámról írok Édes Földem, hol az életre születtem, kérlek maradj meg ilyennek mindig nekem, „Te oltasz a szívbe örömöt, bánatot,” hűséges lányod

Teljes bejegyzés »

Tükröződik…

Szeretettel új versem!     Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs asszisztensként

Teljes bejegyzés »