Miért görbék a palóc öregasszonyok?

 

Ez mégiscsak furcsa dolog. Az emberfia, kérdéseket tesz fel magának, aztán belegabalyodik a kérdés megválaszolásába. Így jártam most is, amikor azt kérdeztem magamtól, hogy miért görbék a palóc öregasszonyok?

Ez a kérdés engem hosszú idő óta foglalkoztat.  Persze lehet, hogy máshol is görbék az öregasszonyok, de engem – elsősorban azért mert palóc földön élek -, mégis csak az érdekel, hogy miért görbék a palóc öregasszonyok?

Na és ráadásul ez így nem is igaz. Mármint, hogy a palóc öregasszonyok úgy általában görbék volnának. Merthogy van közöttük egyenes is. Akkor pedig mi az oka annak, hogy a palóc öregasszonyok többsége görbe? Nem hagyott nyugodni ez a kérdés. Kérdeztem én diplomás és munkás- embereket, megkérdeztem az egyenes és a görbe öregasszonyokat, de többnyire csak magyarázkodás és nem magyarázat volt az eredmény. Végül, miután nem kaptam megnyugtató választ senkitől, elhatároztam, hogy magam járok utána, megfigyelést végezek, hogy pontot tehessek a kérdés végére. Űzött a kíváncsiság, találok – e indítékot, vagy okot arra, hogy miért görbe és miért egyenes egyik, vagy másik öregasszony?

Na de, ez nem olyan egyszerű dolog. Ez nem úgy van, hogy elkezdem. Mit kezdek el? A görbe vagy az egyenes öregasszonyt megfigyelni? Először is melyiket? Másodszor aki már görbe, azon már nem sokat tudok megfigyelni. És így áll a megfigyelés az egyenesekkel is. Na de akkor mi a megoldás?

Lassan rájöttem arra, hogy nekem a palóc fiatal asszonyokat kell megfigyelnem ahhoz, hogy megfejtsem, miért görbék a palóc öregasszonyok. Mikor aztán eddig eljutottam, akkor döbbentem rá, hogy végül is nekem a megfigyelést a lányoknál kell elkezdenem. Aztán abból majd asszony lesz és így tovább. A dolog egyrészt elkeserített, másrészt izgalmasnak tűnt. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy mennyire izgalmas lesz.

Hogy miért keserített el? Eszembe jutott, hogy mikor érek én a megfigyelés végére. Mikor derülhet ki leghamarabb számomra a titkos valóság, és mennyi esélyem van arra, hogy ha most kiválasztok egy célszemélyt, az megéri az öregkort. Aztán ha nem éri meg kárba veszett az addigi munka. Kezdhetek előröl mindent. Akkor pedig, ha újra kezdem én nem érem meg, hogy a célszemély megöregedjen. Szóval ez agyrém. Hiányzik ez nekem? Kell nekem ilyen baromságokkal foglalkoznom? Nem mindegy? Görbe-görbe. A másik meg egyenes-… De mi az oka?

A dolog nem hagyott nyugodni, elterveztem, eldöntöttem, munkába lépek.

A munka a célszemélyek kiválasztásával kezdődött. És már megint csak a kérdések válasz nélkül.

Ki legyen a célszemély?

Többen legyenek, vagy csak két fiatalt válasszak ki?

Ha csak két fiatalt választok ki, akkor mi a biztosíték arra, hogy öregségére az egyik meggörbül, a másik egyenes marad? Másrészt a fiatalok mind egyenesek ezek közül, hogy lehet a megfigyeléshez jó alanyt választani?

Ha sok személyt választok ki, akkor pedig nincs mód a szoros megfigyelésre. Márpedig az elengedhetetlen lehet, mert ha nem így lenne, akkor mindenki tudná a választ.

Miután valakitől azt hallottam, hogy a tett halála a töprengés, úgy döntöttem, hogy már is munkába állok. Tini lányokat figyelek meg és a megfigyelés a kiválogatást szolgálja majd. És ekkor kezdődtek a bajok. A faluban hamarosan híre ment, hogy sokat forgok fiatal lányok körében és az ilyen hír nem tesz jót egy házasembernek. A hír ugyan az asszonyok száján terjedt, de a férfiak szúrós tekintetével találkoztam ezek után. Kezdetben nem tudtam mire vélni a változást, ami az emberek körében velem szemben megnyilvánult, de amikor a feleségem azzal állt elő, hogy az a hír járja a faluban, hogy fiatal lányok után kujtorgok, hát igen meglepődtem. Ráadásul a valósággal elő sem állhattam, mert ki hinné nekem el, hogy ez a kujtorgás teljesen ártatlan dolog. Ha pedig még azt is elmondanám, hogy azért járok fiatalok körében oly sokat, mert arra vagyok kíváncsi, hogy miért görbék a palóc öregasszonyok, azonnal mentőt hívnának. A feleségem sem fogadott el semmiféle magyarázatot, bár az igazat neki sem mertem elmondani. Azt végkép nem fogadta volna el. Így aztán egy darabig visszafogtam magam, de amikor egy kicsit csendesedett a dolog újra kezdtem a munkát. Annyit azért változtattam a dolgon, hogy újabban nem fiatal lányokat próbáltam megfigyelni, hanem fiatal asszonyokat.

Na, ennek is lett aztán eredménye. Egyik nap elromlott a számítógépem. Este elindultam a szerelőhöz, hogy bejelentsem neki és jöjjön el, amikor ráér megjavítani. Az italbolt előtt kellett elmennem, amikor is két fiatal férfi az ajtóban állt. Az egyik odaszólt nekem, hogy mondani akar valamit, várjam meg, amíg odajön hozzám. Én természetesen megálltam. A férfi átjött az úttest másik oldalára – ahol én vártam – és kérdés nélkül képen vágott. Aztán közölte, hogy ha még egyszer meglátja, hogy a felesége körül őgyelgek össze is tapos. Aztán sarkon fordult és visszament a beszélgető partneréhez. Visszafordultam. Nem mentem tovább, mert a képen vágás következtében a szemüvegem is leesett, a földön tapogatva kerestem, amikor ráléptem és összetört. Ilyen cselekmények után nem volt mit tenni, vissza kellett fordulni. Otthon azonnal látták, hogy nem véletlenül tértem oly gyorsan haza. A feleségem faggatni kezdett. Megint nem mondhattam el az igazat. De ekkor eldöntöttem, hogy feladom a kutatást.

Eltelt néhány nap amikor kimentem a kertbe, hogy megnézzem a gyümölcsfáimat, nem kell – e azokat permetezni. A gyümölcsfák körül volt néhány szál magasra nőtt gyomnövény. Olyan magasak voltak, hogy lehajlás nélkül azokat ki lehetett a földből húzni. A szomszéd kertben pedig Mariska néni, aki nyolcvanhárom éves, gyomlálta a vöröshagymát. Szegény Mariska néni olyan hajlott a háta, hogy a gyümölcsfáról a gyümölcsöt nem tudja levenni. Üdvözöltem és megnéztem, hogy min munkálkodik. Akkor látom, hogy olyan gyomnövényeket csipked ki a sorok közül, amelyeket szinte nem is lehetett látni. És ekkor jött a felismerés. Mint villám futott keresztül rajtam, hogy miért is görbék a palóc öregasszonyok. Bizony a türelmetlenségtől.

Felfedezésemet egy Gyula nap alkalmával elmondtam a barátaimnak. Azok először megmosolyogtak, majd az egyik Gyula ekként jelezte, hogy figyelt:

–        Nagyszerű ez a történet Betűvető. De most már akkor azt is mond el, hogy mi köze van a türelmetlenségnek a görbeséghez.

–        Úgy látom Gyuszikám nem jöttél rá. Mint láttuk én is megszenvedtem a felismerésért. Arról nem is beszélve, hogy a feleségem folyamatosan gyanakszik, az új szemüvegem hatvanezer forintba került, és a faluban máig is csúnyán néznek rám az emberek. Másrész viszont szégyenkezem amiatt, hogy a magam által megfogalmazott kérdésre a választ – bár az az orrom előtt volt –, nem ismertem fel. Csalódhat ennél nagyobbat önmagában egy értelmes ember?

–        Betűvető! Arra kérlek, ne húzd az időt. Mi köze a görbeségnek és a türelmetlenségnek egymáshoz?

–        Gyuszikám! Ha az összefüggéseket egymás mellé rendezed magad is rájössz. Én állva húztam ki a gyomot a gyümölcsfák alól. Mariska néni az alig látható paréjt gyomlálta a vöröshagyma ágyásból. Hát nyilvánvaló a türelmetlenség.

–        Ugyan miért?

–        Azért kedves barátom, mert a Mariska néninek nem volt türelme megvárni, hogy a gyom meg nőjön, hogy állva ki lehessen azt húzni a földből, mint nekem. Így az én hátam egyenes maradt, az övé pedig meggörbült. Mi tehát a görbeség oka? Nem vitás, hogy a türelmetlenség!

Az én kis falum

Végh József László

Ludányhalászi 2022 május 1

 

Hátát szőlőhegynek támasztja

Lábát négy tó vize áztatja

Sokan járnak oda horgászni

Helységneve, Ludányhalászi.

 

Nyugatról az Ipoly karolja

Vizével a rétet locsolja

Vízzel telt gödrökben hal, béka

Gólyáinknak gazdag lakoma.

 

Fenn a hegyen szőlő és sok vad

Bor mellett a jókedv nem apad

A völgyekben traktorok zenélnek

Kik itt laknak majd csak megélnek

 

Megterem a kenyér, meg a bor

Széplányokból lesz szép menyasszony

Ahol bor van, vad van, meg kenyér

Nagy baj itt már minket csak nem ér.

 

Széplány, jó bor, vad és lágy kenyér

Nem hagylak el falum semmiért.

Úgy döntöttem fészket itt rakok

Kalandvágyból itthon maradok.

 

Ebéd a Saváriában

Végh József László

1971 március

 

Kívülről étterem belülről kocsma

Asztalok állnak bent háromszor sorban

Lábaik inognak, mint a vendégeké

Terítők koszosak, a levegő mélykék

 

A képek a falon jobbra ­- balra dőlnek

Mint a rogyott padlón az álló vendégek

Fal sem látott meszet sem festéket már rég

Barnára festette a füst, a borgőzös lég.

 

Sűrű a kocsmaszag, ráül a vendégre

A székre leragad nadrágja, mellénye.

Az asztal is olyan min már sokan ettek

Leöntve kávéval friss abroszt nem tettek

 

A pincér jókedvű, udvarias, fürge

A rántott hús vacak, félig van megsülve

Mindezeket látván étvágyam elapadt,

Az éttermi ebéd aznap is elmaradt.