Száz meg száz szerelmes sor,
Megannyi idő,ember s kor.
Egy mégsem változik soha,
Az ember sokszor ostoba.
S látod ember, buta vagy,
Szerelmes szíved el is hagy.
Gyászba borul barna orcád,
S síratod lelked, hogy fáj.
"írj úgy mint a jó írók, és élj úgy, mint a jó emberek"
Huszonöt év múltán, május volt akkor, a fiatal, Nemvaló nembéli Kerecse éppen a háza előtt állt és a folyó felé nézett. A hidast várta, s
Ahogy a hó hullik a tűzre, Úgy hullik a könnyem a sós földre. A komor pusztában hiába nézek. Semmi sem moccan, vagy fut szerteszéjjel. Ó,
Rózsa Iván: Népirtás Most már „ügyesebben” irtják a népet: Sunyin, és nem látványosan… Akiknek védeniük kellene az emberiséget: Naponta elárulják, alattomosan… Még ünnepeltetik is magukat
Edit Szabó : Mária édesanyánk Szívem hozzád emelem Édesanyám, arcodról sugárzik szent ártatlanság, -Fogadd el kérésem,szeress engemet, mint szeretted egyetlen gyermekedet! Tökéletes asszony vagy, az
A mi kisebb-nagyobb gondunk, bajunk, csak egy csepp az emberiség gondjainak hatalmas tengerében. Ennek ellenére mindenki a saját terhét érzi a legnehezebbnek. Éppen ezért általában
Anna még csak első osztályos és nagyon elfáradt az iskolában. Ének órán a tóban kuruttyoló békákról szóló dalt tanulták, mely egész nap a fülében csengett
