Őszi eső tócsás, fáradt cseppje
Hull s ázik, fázik a szegényebbje.
Mellkasán lyukas kardigán zihál,
Talán feledt múltja már nem is fáj.
Elém áll s kér egy kis darab kenyeret,
Adok forintban kevésből, keveset.
Homályos szemében betegség nevet,
Egy pillanat s visszatér az elfeledt.
Szívében zajongtak Élet – kedvek,
Ma zörgetnek a csatát vesztettek.
Magunk vagyunk, egymásért, itt minden,
Tetteinkben hív felénk az Isten.
Köszönte a vak reményt prófétaként,
Ne ébredjünk a holnap hóhéraként.
Őszi eső könnyes, málló cseppje,
Váljék már jóra, igazra s szebbre.
Emlékként őriz már e pillanat,
Magadért mit sem ér küzdött javad.
2023.09.23.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.
2 válasz
Nagyon szép .Köszönöm hogy olvashattam.
Nagyon szépen köszönöm!