Rózsa Iván: Szervusztok, magyarok!
Szervusztok szegény, balga, egymással összeugrasztott magyarok!
„Mondjátok meg, hogy vagytok?! Vajon miről álmodtok és mi a vágyatok?”
Olyan jól nem lehettek, elég rosszul – kifelé – áll a szénátok:
Úgy hírlik, leléptek végleg a színről, mint egykor az avarok…
Cáfoljatok meg! Lehet, hogy varjú módra csak károgok?!
De valakik, valahol nagyon fújják, zörgetik már a harasztot…
A jövő az ifjúságé, de a krémje nálatok már a lábával szavazott:
Mi lesz veletek húsz év múlva; szegény, elárvult magyarok?!
Mi van veletek most? Valahogy csak átvészeltétek a Covidot;
De utána áremelésből, rekord inflációból nektek bőven kijutott.
Szervusztok, magyarok! Idén sem pihentetek, nyaraltatok?!
És aki főképp tehet erről, mégis mindig arra szavaztok?!
Szegény átvert, megtévesztett, bálványimádó magyarok:
Nem mindig más, hanem ő a hibás, erre nem is gondoltok?!
Ám én arra gondolok, vannak még másképp vélekedő állampolgárok;
Kik őszintén féltik hazájukat, szintén aggódó magyarok:
Kik nem nézik tovább tétlenül, hová fajulnak egyre a dolgok;
Kik egyszer, tán hamarosan, elzavarják e hazug, kapzsi brancsot!
És ha ez megtörtént, igaz magyarok, össze kell fognotok!
Akármiről álmodoztok is most, akármi is a mai vágyatok…
Budakalász, 2023. szeptember 23. (Bada Dada: Szervusztok fiatalok
című művének hangulata ihlette versem…)
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincnégy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...