A Píz!
Narrátor
Örzse és Pityu szomszédok. A Pitypang utcában laknak, egy palóc kis faluban az Ipoly közelében. Nagyon szép vidék ez. Viszont nagy hátrány, hogy a környéken alig van munkalehetőség. Főleg az idősek kényszerülnek valami mellékessel pótolni a nyugdíjat, mert bizony a nyugdíj nem fedezi a megélhetés költségeit. A fiatalok már rég elmentek a faluból – legalábbis az értelmesebbjei – Angliába, Németországba, Ausztriába, ki hol talált magának megfelelő munkát, a többsége pedig új hazát. Így aztán nem csoda, hogy a két öregnek a házára is ráférne pár millió, hogy azokat tényleg lakóháznak lehessen tekinteni. De hát így minden rendben. Nincs pénz meg olyan sincs, akinek a javítások fejében azt oda lehetne adni. Szóval úgy van, ahogy van.
Örzse jóval hatvan felett, soha nem volt családja, egyedül élte az életét nagyszülei házában. Ami bizony korának megfelelő állapotban van. Van vagy száz éves. Ha pénze lett volna rá akkor sem tudta volna javítgattatni, mert nem volt kivel. A kőművesek is mind külföldön keresik kenyerüket,
Pityu családban él feleségével, a 90 éves anyósával, no meg van egy jóval húsz év feletti fia Karcsi, akit még dolgozni senki nem látott. Pityu hatvan körül, de hetvennek látszik, és ennek sok oka lehet.
Egyik reggel Örzse és Pityu a kertben találkoztak. Örzse a hagymát kapálta, Pityu meg locsolta volna a zöldségeket. Persze nem hálózati vízzel, az drága, hanem még a nagyapja ásatott egy kutat a telkén, aminek vizét már étkezésre nem használják, de locsolni kiváló. Így a locsolóvízért nem kell fizetni.
Mint mondom találkoztak és elkezdődött egy érdekes beszélgetés.
Pityu
Jó reggelt Örzse -, csakúgy, morogva. (Pityu nem túl barátságos ember de, azért Ő köszön előre.)
Örzse
Jó reggelt Pityu! De korán keltél.
Pityu
Korán, mert nagy a szárasság, oszt ha nem öntözök, semmi nem lesz a kerbe.
Örzse
Hát öntözöl?
Pityu
Öntöznék, de valami baj van, nem gyün a víz.
Örzse
Te Pityu, ha a vízé nem is, de az áramé fizetnyi kell, megéri a kőttsíg?
Pityu
Hogy megéri –e? azt még nem számoltam, de ha nem öntözök semmi nem lesz, pegyig a télyi ennyivalót is elő kell állítanyi valahogy.
Örzse
Hát a píz az keves. Én se tudok kigyünyi a nyugdíjamból. Pegyig én magam vagyok. Tyík meg négyen. Nekem a hónap közepire mindég elfogy a pízem. Tyík hogy gyüttök ki a nyugdíjból négyen. Van a háznál elég píz?
Pityu
Píz, Örzse píz? Piz annyi van mint a pelyva. Píz! Marival nem bírjuk megszámolnyi a pízt. Esténkint avval foglalkozunk, oszt soha nem jutunk a végire. Má montam neki, hogy kéne az iskolába szónyi valakinek, valami számtan tanárnak, hogy gyűjön oszt számolya mán meg azt a pízt, mert mink nem boldogulunk vele.
Örzse
Oszt szót valakinek?
Pityu
Szót hát.
Örzse
Oszt kinek szót?
Pityu
Hát Veronkának.
Örzse
Veronkának? Hát az takarítónő az iskolába.
Pityu
Az, de Mari avval van jóba, meg oszt, az mégiscsak közelebb van azokho a tanárokho. Neki mégiscsak könnyebb elintéznyi egy ilyen fontos dolgot.
Örzse
No oszt szótt valakinek Veronka?
Pityu
Szótt hát.
Örzse
Oszt kigyüttek?
Pityu
Dehogy gyüttek. Aszonták, hogy vigyük be a pízt majd ott megszámolják.
Örzse
Oszt bevittétek?
Pityu
Dehogy vittük.
Örzse
Oszt mé nem?
Pityu
Mari aszonta, hogy ő bizony ki nem ad a kezibő egy fillért se. Akkor inkább ne legyen megszámolva.
Örzse
Abba igaza vót Marinak.
Pityu
Igaza?
Örzse
Igaza hát. Én se annám ki.
Pityu
Te is aszondod?
Örzse
Azt hát!
Pityu
No akkor annak a Kolompár Karcsinak igaza vót.
Örzse
Mé, az mit mondott? De ki az a Kolompár Karcsi?
Pityu
Az a cigánygyerek a falu végirő. Karcsi aszonta, hogy némelyik asszony mind egyforma . Pegyig ő tuggya. Vót mán vagy négy felesígi. De most mán látom, hogy igaza is vót.
Örzse
Oszt az ember nem, Pityu?
Pityu
Arró nem beszét Kolompár Karcsi. De most má megnézem mé nem gyün a víz, mert ha Julis meglát, hogy veled beszégetek, rólam is leveszi a szentelt vizet.
Örzse
Mé, még kirő vette le?
Pityu
Kirő, kirő? Tudod te azt jó
Örzse
Ugyan má, honnan tunnám?
Pityu
Hát a patikus felesígiről.
Örzse
Oszt mé?
Pityu
Mé – mé, mert ecszer hazakísértem.
Örzse
Hazakísérted? oszt honnan?
Pityu
Honnan – honnan, hát a piacról. Nem birta a sok cuccot amit vett, oszt segítettem neki hazavinni
Örzse
Oszt ez vót a baj?
Pityu
Nem!
Örzse
Hát akkor mi?
Pityu
Hogy feleségül vettem.
Örzse
Kit ? A patikusnét?
Pityu
Nem!
Örzse
Hát akkor kit?
Pityu
Kit – kit, a Julist
Örzse
Jaj te Pityu, jaj te Pityu, no oszt azt még nem is kérdeztem, hogy a fiatok nem megy külföldre?
Pityu
Minek menne?
Örzse
Hát dolgoznyi.
Pityu
Hiták mán, de én azt javasoltam neki, hogy ne menjen.
Örzse
Ki híta, valami nagy vállalkozó?
Pityu
Dehogy A Tóth Orfeusz.
Örzse
Tóth Orfeusz? Az a Veronka fia – no hallod? Oszt mé nem engedted:
Pityu
Londonba? Oda nem! Ha oda kiviszed a macskádat az is Ketté válik. Ilyen helyre a gyereket mán csak nem engedem.
Vége
Author: Végh József László
Végh József László vagyok és ez az egyetlen dolog, ami biztos. Mert, hogy ki vagyok én? Fogalmam sincs. Téglagyári segédmunkás, sajtgyári előkészítő, kompresszorkezelő, lakatos, esztergályos, újságíró, filmrendező, mérnök, középiskolai tanár, megbukott mezőgazdász – vagy inkább gazda, költő, jelent meg verses kötetem -, író – jelentek meg elbeszéléseim -, de, hogy ki vagyok, fogalmam sincs. Jelenleg a Bársony Művészeti Kör alapítója és vezetőjeként csodálkozok mindenen, ami körül vesz. És hogy ki vagyok, talán egyszer kiderül. Van még idő. Még csak nyolcvannégy éves vagyok. Legutolsó könyvem ÉN NYÚJTOM A KEZEM címen ez év elején jelent meg, ami a Bársony Művészeti Körben folyó munkával foglalkozik. Verseket ma is írok, de leginkább vidám történetek elbeszélések, írásával szeretek foglalkozni. Ha így is kellek köszönöm.