Egy kicsit meghal velem a kert is.
Avarján halkul a nyár szárnyalás,
Illatán körbeleng százegy varázs,
Mosolyán billeg barnás hervadás.
Elmarad mosolyom is, végül is.
Egy egy emlék felragyog tűnve is.
Szemeiddel nézem s magam vagyok.
Alkonyba hűvösen szellő sajog,
Zöld gyepen csavarognak ősz fagyok.
Dérben vacog szívem is, végül is.
Egy kicsit elmúlunk én s a kert is.
Szebb feltámadás varázsa majd int.
Lelkem tüze kihunyt már odakint.
Nélküled semmiség csókján a mind.
Hiányod csókol most is, végül is.
2023.09.24.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.
