Mikor a magány is elfeledett.
Mikor boldogság kertjében ástam,
Már magamért, magamat sem bántam.
Hajnalom csendben rám esteledett,
Bennem zúgva egy új szív született.
Harmincegy éve már anyám sincsen.
Egykoron másé volt a hű lakáj,
A vigyorgón szép muszáj kupleráj,
Tettein érlel e bús magyar táj.
Kincseim közt maradt a tűrt nincsen,
Ábrándom kerget egy barna tincsen.
Már kísértem kísértő múltam itt,
Ezerszer s még egyszer porba hullva,
Voltam egy félig megrajzolt nulla.
S új szívem diadala hazavitt,
Mert lázadt a konok hit, ugyanitt.
2023.09.26.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.