Mellékes körülmény
Jancsi és Panni fiatal házasok voltak. Még alig múltak el a mézeshetek, amikor baj történt. Leengedett a hűtőszekrény. Panni azonnal ifjú férjét ugrasztotta – mivel Jancsi ügyes barkácsoló műszaki ember volt -, kiadva a feladatot, hogy javítsa meg a hűtőszekrényt. Nagy volt a szerelem. Az asszony nem hagyott ki semmilyen kínálkozó helyzetet, és azonnal megjutalmazta Jancsit a majdan elvégzendő munkáért. A jutalom Jancsit igencsak kifárasztotta, úgy, hogy már aznap nem is foglalkozott a hűtővel. Egyébként is. Mit tehetne ő, késő délután? Hol talál ilyenkor szerelőt? Különben is, a hűtő vadi új, még garanciális, most kapták nászajándékként. Majd holnap megkeresi a jótállási jegyet és intézkedik-gondolta. Inkább pihent egy kicsit és visszatért a jutalomhoz.
Másnap reggel korán keltek. Panni a Gyapjúfonóban volt technológus. Kísérleti gyártás indult az egyik gépükön, ott akart lenni a kezdeteknél. Jancsi pedig, a Kismotor és Gépgyárban volt üzemmérnök. Ő is korábban beért a munkahelyére, és azonnal telefonálással kezdte a napot. Hűtőgépszerelőt keresett, és talált. Elmondta a panaszt, majd megállapodtak a szerelővel, hogy tíz órakor a megadott címen találkoznak és a szükséges javítást – egyéb intézkedést megteszik. Megérdemli Panni, hogy meglepje őt a férje, és a hűtőgép működjön, mire hazaérkezik a melóból. Hátha leesik még valami prémiumféle is.
Ezt gondolta János, no meg azt, hogy amíg a szerelő a konyhában a hűtőgéppel bíbelődik, ő nyugodtan megkeresheti a jótállási jegyet a szobában. Nem régen költöztek és tudja, hogy a fiókos szekrénybe kell keresnie a papírokat, biztosan megtalálja.
A szerelővel János a kapuban találkozott. Két dolog is feltűnt neki. Az egyik, hogy nem találkozott még olyan iparossal, aki a megbeszélt időpontra pontosan meg érkezik. A másik, hogy ugyan olyan márkájú halszálkás szürke nadrágot viselt, mint ő maga. Még a méreteik is megegyeznek. Ez ugyan mellékes körülmény, de a pontosság, az erény. Miután üdvözölték egymást felmentek a lakásba és ki – ki saját feladatát igyekezett elvégezni. A szerelő a hűtőgéppel a konyhában, János a szobában a papír keresésével foglalkozott.
A Gyapjúfonóban sikeres volt a próbaüzem. Panni összeszedte magát és a dokumentációkat, és a Találmányi Hivatalba indult, hogy körbejárja nincs – e különleges értéke az új technológiának. Útközben úgy döntött, hogy beugrik a fodrászához, és estére elmennek Jánossal moziba. Mozijegyet is kellene venni -, ha már kinn jár a városban.- gondolta. Kereste a pénztárcáját, de nem volt benne elegendő pénz. Úgy döntött, hogy haza ugrik. Semmi kitérő csak le kell szállni a buszról meg vissza. Csak felmegy meg lejön. Tíz perc az egész. Nem jelent gondot.
És így is történt. Vagy majdnem így!
Panni, amikor belépett a lakásba látta, hogy férje vállig bele van hajolva a hűtőszekrénybe. Csak úgy feszült rajta a szürke halszálkás nadrág. Belopózott mögé a konyhába, és feszülő nadrágja alá nyúlt. Arra a részre, ami tegnap este is olyan sok örömöt szerzett neki. A férje az érzékeny pont érintésétől megijedt, felkapta a fejét és úgy beleverte a hűtőgép tetejébe, hogy elájult és összeesett. Ráadásul valami érthetetlen dolog is történt. Az összeesett ember nem a férje, hanem valami idegen. Meglepett sikoltás és fordult ki a konyhából, de férje útját állta, az ajtóban állt, egy papírral a kezében. Magyarázkodásra nem nagyon volt idő. Mentőért kellett telefonálni, és amíg a mentőt várták volt idő az elemzésre.
A mentő hamar megérkezett. Felcuccoltak a harmadik emeletre, a sérültet hordágyra tették és vitték lefelé. A sérült ellátása sürgősnek bizonyult, azért kérték Jánost, hogy menjen velük a mentőig és mesélje el részletesen, hogy mi történ.
A lépcsőházban jártak, amikor János a történetben addig jutott, hogy felesége eltévesztette a halszálkás szürke nadrágot és a szerelő tökét elkapta, a mentősök annyira röhögtek, hogy elejtették a hordágyat, és nagy robajjal értek le – most már mind a hárman –, a következő lépcsőfordulóra. Így aztán a mentősök sem úszták meg a betegszállítást kisebb sérülések nélkül.
Szegény szerelőnek pedig, a fejsérülés mellé, még egy kéztörést is összehozott a szép és vérbő fiatalasszony.
Author: Végh József László
Végh József László vagyok és ez az egyetlen dolog, ami biztos. Mert, hogy ki vagyok én? Fogalmam sincs. Téglagyári segédmunkás, sajtgyári előkészítő, kompresszorkezelő, lakatos, esztergályos, újságíró, filmrendező, mérnök, középiskolai tanár, megbukott mezőgazdász – vagy inkább gazda, költő, jelent meg verses kötetem -, író – jelentek meg elbeszéléseim -, de, hogy ki vagyok, fogalmam sincs. Jelenleg a Bársony Művészeti Kör alapítója és vezetőjeként csodálkozok mindenen, ami körül vesz. És hogy ki vagyok, talán egyszer kiderül. Van még idő. Még csak nyolcvannégy éves vagyok. Legutolsó könyvem ÉN NYÚJTOM A KEZEM címen ez év elején jelent meg, ami a Bársony Művészeti Körben folyó munkával foglalkozik. Verseket ma is írok, de leginkább vidám történetek elbeszélések, írásával szeretek foglalkozni. Ha így is kellek köszönöm.