Mint ki áldott csókodba vágyott,
S elpirul, ha téged meglátott.
Tomboló viharomba verten,
Tépett rózsa nyílik szívemben.
Meggypiros ajkaid mély tüzén,
Hamvadt karjaidba zárt békém.
S végtelenséged azúr egén,
Vágyok rád a horizont szélén.
Kezeidbe kulcsolt az élet,
Napjaimba rejtve arcodat.
Részeddé tettél, ki eltévedt,
S vállára hajlott az alkonyat.
Szemeid, szemeimmé váltak,
Mikor szebb világra kitártak.
Nélküled bolyong egy hű álom,
S csillagfényed szelíden átfon.
2023.10.05.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.