Meghökkentő történet, avagy a társkeresés viszontagságai.

Még regényben sem szerette az ici-picit morbid történeteket sem.

De most az élet mintha valami hasonlót produkált volna vele, mintha kopírozott volna egy író fantáziája által kiötlött történetet.

Leginkább Roald Dahl meghökkentő meséit idézték a történtek, s nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy egy olyan nem egészen normális emberrel áll szemben, aki bűnbánatból tartja a felesége hamvait egy lámpában az íróasztalán, mint Dahl novellájának hőse, aki bosszút állva a férjén, aki őt állandóan hajszolta, a férfi halála után a hamvait homokórába tetette, és kéjes mosollyal nyugtázta, hogy akkor kényszerítheti őt futásra, amikor csak kedve tartja.

Nos, de ne rohanjunk ennyire előre!

Kezdjük az elején!

Régi „motoros” volt már, és tudta, hogy a virtuális világban semmi nem az, aminek látszik.

Maga sem tudta miért ment bele a találkozóba, talán csak megsajnálta a férfit, és ígért egy mindenféle elköteleződés nélküli beszélgetést.

Amikor meglátta a férfit a kávézó teraszához közeledve, egy pillanat alatt lehullt a lepel, vagyis lelepleződött a hamisság.

Uram bocsá’, férfi? Nos, az illető jócskán túl volt már azon az életszakaszon, amikor még igazán férfinak lehet titulálni valakit, s ha nem hangzana nagyon is profánul inkább vénembernek titulálta volna.

Ekkor kellett volna sarkon fordulnia, de ekkorra a férfi is észrevette őt.

Egyből látszott, hogy az adatlapját jócskán kozmetikázta. 65 évesnek tüntette fel magát (mint később kiderült 85 volt) s ennek a kornak megfelelő fotókat tett fel, persze csakis kizárólag mellképet, amelyen nem látszott, hogy jócskán elhízott, annyira, hogy alig vonszolta magát, s közel sem illett rá az „átlagos alkat, kora ellenére fiatalosan fitt” meghatározás.

Persze mint utólag kiderült ezek a lódítások voltak a legártatlanabbak a valósághoz képest.

Minden kellemetlen előzmény ellenére jól elbeszélgettek, mert egy valami mégis igaz volt, hogy az illető nagyon iskolázott, s nagyon művelt volt, s úriember módjára viselkedett. (legalább is az elején)

Mindezek ellenére óriási hibát vétett, hogy elfogadta a meghívást a férfi házába.

Igaz, világos nappal volt, amikor beléptek a ház nappalijába, de már akkor érezte, hogy valami ódon baljós fuvallat lengi be a helyiséget.

Rövidesen kiderült, hogy nem tévedett!

A hatalmas bőrkanapé körüli falakon mindenhol hajdan élt emberek portréi meredtek rá, elsősorban a volt feleségé, aki öngyilkos lett, bár még mielőtt az önkezűség kiderült volna, a rendőrség a férjet gyanúsította, aki legalább egy félórán keresztül ecsetelte neki, hogy milyen lelkiismeret furdalása van amiatt, hogy nem bánt túl jól a feleségével.

Úgy tűnt, annyira elnyerte a férfi bizalmát, hogy még azt is elmesélte, hogy megbánásképpen a felesége hamvait tartalmazó urnából egy lámpaaljat csináltatott, amelyen a lámpaernyőt körbe-körbe a felesége fényképei díszítik.

Nos, itt szakadt el a cérna, mert bár mosolygott-legalább is görcsösen igyekezett- és próbált úrinőként viselkedni, az agya lázasan kattogott, kutatta a menekülés lehetőségét, miközben a férfi a hatalmas nappali bőrkanapéján egyre közelebb csúszott hozzá.

Ugyan szóba sem hozták egyszer sem, hogy bármiféle intimitás lehet közöttük most mégis, mintha az illető összes rég eltemetett tesztoszteronjai megelevenedtek volna, s csatába lendültek volna az ő egyre inkább lankadó ösztrogénjai ellenében.

…s ekkor minden erejét összeszedve, félresöpörte a férfit, átugrott az akadályként elé rakott lábain, s kirohant a házból.

Ugrás közben valami kábelfélébe akadt a cipője, s már csak biztonságos távolból hallotta a csörömpölést.

Ki tudja?

Talán kiszabadultak a feleség hamvai?

Bollók Irén
Author: Bollók Irén

„…Otthon, az én hazámban nem terem meg a babér, és nem fonnak belőle koszorút annak a magános énekesnek, aki az útszélén a maga dalát dúdolja maga elé az alkonyatba, amely nemsokára eltakarja. De azért csak végigdúdolom, amit kezdek, nem a babérért, hanem mert jó énekkel végezni a napot, és mert szeretlek benneteket, városok és búzamezők egyformán lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberei.” (Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről) Bollók Irén vagyok, a gyerekkori becenevemen Sutyi. Az Alföldön születtem, s ott is töltöttem a gyerekkoromat és a fiatalságomat, ezért áll hozzám közel a Móra idézet. Akkoriban az ötvenes években egy kis faluban teljesen más volt az élet,mint ma. Sok szempontból sokkal nehezebb, de a nehézségek ellenére az emberek mégis összetartottak, segítették egymást. A szüleim maszek pékek voltak az ötvenes évek közepétől a falu központjában az apai nagyapámtól örökölt vertfalú vályogházban, amely még ma, több,mint száz év után is áll. Ábrándos, zárkózott gyerek voltam, s gyakran merültem el a könyvek varázslatos világában.Jórészt azért is, mert ilyenkor a fantáziám mindig máshova vitt, s beleláthattam más korok, más tájak, városok, emberek életébe. Talán, ha apám nem figyelt volna rám, s nem terelgetett volna vissza a való életbe, elveszek az élet útvesztőiben. Tőle tanultam, hogy a...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »