Ne sírjon!

Ne sírjon!

Egyed-Husti Boglárka

„Ne sírjon”! – hangzik a válasza a folyóson és a nagy ajtócsapkodások közepette kilép a tárgyalóba.

„De, ha egyszer sírhatnékom van” -próbálok mentegetőzni és könnyeim áradnak, patakokba.

„Nem érdekel a nyomora” -erre ő.

„Az érzéseimet mégsem tudom vissza tartani”.

„Pedig muszáj lesz” -erre már nem tudok mit mondani.

Egyszerűen leülök én is a folyósóra és a fejemből ömlik a vér, de meg ne próbáljak sírni, mert őt zavarja.

A tárgyalóban persze minden szempár ránk néz.  Valaki a fejét csóválja, valaki képet készít rólam és tovább áll én meg egyedül ülök tovább vérző fejjel a büdös váróterembe.

Nem tudok mit csinálni a sírás nyomai  továbbra is ott maradnak az arcomon.

Az arcom piros, ég a szégyentől és a fájdalomtól.

Hallom, hogy a hátam mögött két nővérke összesúg, de úgy, hogy én is halljam: „hülye narkós kurva a héten már ő a második, aki a fejét veri a falba.”

„Ja”-vágja rá társa-„mi meg majd takaríthatunk össze utána”.

Nem tehetek róla, hogy narkózom, csak így tudom elviselni azt a sok szart, amit az élet adott, de azért néha ember számba vehetnének. Tisztában vagyok a függőségemmel, több ízben is voltam elvonón, több helyen is jártam már. Mégis néha úgy gondolom, hogy a narkósokat egy kalap alá veszik a hajléktalanokkal, nekünk már érzéseink sem lehetnek, hiszen még sírnunk sem szabad.

Bejegyzés egy függő naplójából

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

35 + = 38

Súlytalanság

Zuhanok hangtalan,  Belső zajom halványodik, S magam Rajzolom tenyerem vonalait:  Szeretek.    Arcom kivirágzik,  Szívem keringőt jár,  S játszik Bennem, velem a fény Itt nincs

Teljes bejegyzés »

Őszi íz

  Beleharapok az Almáspitébe; Benne van az ősz Magasztos igéje. A meleg zsibbadás, Álmodozás ébren Lüktetés, csillogás Hideg verítékben. Sok édes – hulló szó; Termés-zuhatag

Teljes bejegyzés »

Skizo

  Van egy részem – vagy egészem? Zavaromban nem tudom Mely fekete, és szúrós Mint vizekben a sulyom. S nem lehet engemet Szabadítani tőle Mert

Teljes bejegyzés »

Pantomim

Lépéseim árván konganak: Egy. Kettő. Sakktábla – arcodat rózsaszirmokkal rejtem el, Meddő csended átlényegül – hagyom. A csillagokat válaszul Fonott hajamba tűzöd: három. Érintésedben elidőzök,

Teljes bejegyzés »

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »