A csodaszer
Az újságok szalagcímben röpítették világgá a szenzációs hírt: brit tudósok feltalálták az emberi ostobaságot száz százalékos hatékonysággal gyógyító szert. Felbolydult a világ, a lelkesedés az egeket ostromolta. Derűlátó vélemények és jóslatok özönlötték el a világsajtót: „Csodálatos jövő előtt áll az emberiség, nincs többé buta ember, megszűnik a világot elnyomorító ostobaság, szűklátókörűség. A tudás fénye ragyogja be az egész földkerekséget!”
Az Ember, amikor tudomást szerzett a szenzációról, bamba vigyorral a képén felmutatta jobb keze középső ujját. Aztán szólásra nyitotta száját:
– Noli turbare circulus meos! – mondta volna, ha tudott volna latinul. De nem tudott latinul, így csak böffentett egy egészségeset és kényelmesen elterpeszkedett a bőrét kellemesen csiklandozó, langyos pocsolyában.
Irigység
A sor vége az utcán kígyózott az elegáns szalon portálja előtt. Zebegényi türelmetlenül toporgott a lassan haladó sorban. A szerencsések, akik már bejutottak, egyenként az alkalmazott elé járultak. A nagydarab, erős fickó mindenkinek lekevert egy hatalmas pofont. Volt, aki arca másik felét is odatartotta. Zebegényi is így tett, amikor végre sorra került. Sőt, a hátsóját is odatolta a buzgó munkatárs elé egy kiadós fenékbe rúgásra.
– Ott tessék fizetni!
A pénztárosnő szenvtelen arccal összegezte a tételeket: – Két pofon volt és egy rúgás. Kártya? Készpénz?
– Én régóta figyelem ezt a Zebegényit – fordult a feleségéhez az utcán Pálpusztai, a rosszmájú szomszéd. – Képzeld, ez mindennap idejár. Hogy ennek miből telik…
Tiltakozás (újsághír)
Tüntetést és tiltakozó felvonulást rendezett Budapest belvárosában a betörők és kasszafúrók érdekvédelmi szervezete. A szolidaritás jegyében a zsebmetszők és markecolók szakszervezetének számos képviselője is csatlakozott a több ezer fős felvonuláshoz. Az előre bejelentett tiltakozó menet útvonalát rendőrségi felvezető autók biztosították. A Parlament előtt tartott demonstráció szónokai elkeseredett hangú beszédeikben kifejtették, hogy az egykor virágzó szakma kritikus helyzetbe került, mert az egyre korszerűbb zárak és biztonsági berendezések lehetetlenné teszik a hatékony munkát és családok ezreinek megélhetése válik bizonytalanná.
Az érdekvédelmi szervezet vezetője bizonytalan ideig tartó sztrájkot helyezett kilátásba. A munkabeszüntetés célja, hogy felrázzák a közönyös társadalmat és ráirányítsák az illetékesek figyelmét az ágazat súlyos helyzetére.
Egyformák
A kétlábú csupasz bőrűek társadalma meglehetősen színes összetételű népség volt. Némelyek szerint ez a sokféleség jelentette minden baj forrását. A rózsaszín szemű csupasz bőrűekről például régóta köztudott volt, hogy notórius bajkeverők. Hatékony propaganda és többségi összefogás segítségével végül sikerült gyorsan megszabadulni a rózsaszín szeműektől: egyszerűen kiutálták őket az országból. A ferde szájúakról még a hátulgombolós kisgyerekek is tudták, hogy garázdák és munkakerülők. Radikális intézkedések bevezetésével a hetedik határon is túlra üldözték ezt a kártékony népréteget. Hamarosan ugyanígy megtisztították országukat az elálló fülűektől, a bibircsókos arcúaktól és még számtalan, nemkívánatos nemzetrontó csoporttól.
Végre megvalósult a régóta várt, idilli állapot: most már mindenki tökéletesen egyforma volt. Az Egyformák elégedetten élték egyforma napjaikat és egyforma életüket.
Mígnem egy szép napon az egyik Egyforma félrevonta barátját, egy másik Egyformát, és bizalmasan a fülébe duruzsolta:
– Én megfigyeltem, hogy közöttünk, Egyformák között vannak olyanok, akik kilógnak a sorból. Valahogy másképpen szürcsölik a forró kávát, mint a többi Egyforma.
– Valóban?
– Neked nem tűnt fel, hogy mostanában mindig ezekkel a másképpen szürcsölőkkel van baj?…
A Nagy Mágus
A Nagy Mágus a városba érkezett. Ő volt minden idők legkiválóbb hipnotizőre és a világ legügyesebb eltüntetőművésze. Mindenkit elámított és olyan ügyesen lopott, hogy még a legfirnyákosabb Teleki téri zsebmetszők is kalapot emeltek előtte.
Hívei és csodálói a város határában várták. Aranyozott hintójából kifogták a lovakat és Tommy Hilfiger márkájú bakancsából itták a pezsgőt. A vállukra emelték a Nagy Mágust és diadalmenetben vitték végig a városon.
Arra sétált egy bolond és igen elcsodálkozott a különös processzión: – Mit ünnepeltek, hülyék? Nem veszitek észre, hogy a ti zsebetekből is eltüntette a pénzt?
Nem vették észre. A kellemetlenkedő bolondot gyorsan leteperték a földre és jól agyonverték.
Author: Kovács P. Zoltán
Pályakezdő tollkoptató vagyok. Eltekintve a rendszerváltás utáni, néhányéves újságírói tevékenységemtől, mindeddig sikeresen ellenálltam az erős kísértésnek, hogy bármiféle, irodalminak nevezhető megnyilvánulásommal inzultáljam embertársaimat. Ám idősebb korára az ember szószátyár lesz és meggondolatlanná válik. Könnyebben enged a fehér papírlap és a betű csábításának. A könyvek iránti vonzódás és az irodalom szeretete végigkísérte életemet. Számomra az írás nemes és érdekes intellektuális játék, kaland. Ám meggyőződésem, hogy az írói tevékenység sohasem lehet öncélú szórakozás: remélem, hogy nyugtalanító világunkban néhány percnyi kellemes és tartalmas kikapcsolódást tudok nyújtani mindazoknak, akik megtisztelnek novelláim olvasásával.
