Ablakodat a bús hajnal
sápadt pírja tárva-nyitva
találja. Bent sűrű zaccal
főtt a kávé. Teste ében
fátyla tiszta, játszva issza
fel az álmot. Állsz a fényben,
kint egy rozsdás vadgesztenye
árva, ritka, fáradt íja
int feléd, hogy tartsál vele.
Intesz vissza a bögréddel;
(tréfás kényszer) mélán nézel
kezedben a forró lével.
Közben a fa nászra kél a
rég várt széllel, és láng fészkel
tagjain, míg reng árnyéka.
Kedveskedtek zsíros rögök
néhány évvel, és lágy fénnyel
az ég. Pedig az ősz örök!
Tél, tavasz, nyár éppúgy telnek,
(simulnak csak) kiút annak
van csak, kit a tudat ment meg.
Nézd az égő gesztenyét meg!
Így-úgy van csak, kigyulladva
áll, de része földnek, égnek.
Az évszakok enyhülésül
ritmust adnak, így suhanhat
az öröklét tudat nélkül…
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...
