Stent

Pünkösd vasárnap történt,jó pár évvel ezelőtt.Dolgoztam ezen a verőfényes délelőttön,amikor szúró fájdalom hasított a
mellkasomba.Régebben is előfordult már ez,de pár pohár víz ledöntése után el szokott múlni.De ez most más volt,úgy
éreztem és hiába töltöttem magamba a vizeket,semmi enyhülést nem tapasztaltam.Gyorsan befejeztem a munkát és
hazasiettem.
-Megfürdesz gyorsan,és két lehetőséged van-mondta ellentmondást nem tűrően a feleségem.
-Vagy bemegyünk az ügyeletre,vagy hívom a mentőket-jött az ukáz.
Fél órán belül ott ültünk a kórház várótermében.A fájdalom nem szűnt,sőt erősödött,mintha valaki rajta ülne a mellemen.
Már csak egy idős hölgy volt előttünk,aki gyógyszert akart feliratni,de kérésemre előre engedett látva állapotomat.
Az ügyeletes doki azonnal EKG-t csinált,adott fájdalomcsillapító injekciót ami semmit nem használt.A nyelvem alá is
kaptam gyógyszert,és újra jött egy EKG vizsgálat.Látszott rajta,hogy lövése sincs mi lehet a bajom a görbék nem
mutattak semmi bajt.Felhívta a Szívkórházat,ahonnan mentő jött értem.Ők is tüzetesen kikérdeztek és egy kocsiba
ültetve szállítottak el.Hiába ágáltam,hogy nem kell mentő,tudok menni,közlekedni,ők hajthatatlanok voltak.
A kórházban az ügyeletes doki elmondta,hogy először vért vesznek,egy órán belül meg is lesz az eredmény,és ők
tudják,hogy mit keressenek majd.
-És ha nem találják meg,amit keresnek?-kérdeztem.
-Akkor hazamehet!-mondta sejtelmesen.
Persze,hogy megtalálták,mert aki keres,talál,és bő egy óra múlva már toltak is a műtőbe.
Egy fiatal doki,és két asszisztensnő várt rám,látszott,hogy most jöttek fel a strandról,hogy megmentsenek.
-Forróságot érez pár másodpercig,de ahogy jött,úgy el is fog múlni pillanatokon belül-közölték,és nekiláttak.
Csak feküdtem beleegyezően,és néztem a monitorjaikat bámuló gyógyító brigádot.
Egy cső alakú fémhálót,sztentet vezettek fel az ereimen keresztül,amit az adott szűkületben nyitnak majd ki,így
javítva ki az elzáródott érszakaszt.
A műtét nem tartott tovább fél óránál,utána letoltak egy üres betegszobába,ahol rámkapcsolva mindenféle kütyüt
figyelték az életjeleimet.Karomon vérnyomásmérő,ami óránként mért.A nővérke mindent elrendezett körülöttem,és
pihenésre bíztatott.
-Adok egy ezrest,ha most hoz egy szál cigit-szóltam utána.
-Jópofa gyerek-mondta,és kisietett.
A gépek monoton zúgása álomba ringatott,a családom látogatására is csak foszlányokban emlékszem.Hol felriadtam,
hol tudatlan álomba zuhantam.Közben odakint óriási vihar kerekedett,villámlással,mennydörgéssel,szakadó esővel.
Másnap reggel meglátogatott a tegnapi ügyeletes doki.
-Egy szerencséje volt,hogy szedett vérhigító tablettát,és hogy még idejében bejött,mert ma nem biztos,hogy élve
beért volna-ecsetelte a helyzetet.
Kérésemre,hogy lehetne-e a monitort valami érdekfeszítőbb TV csatornára átkapcsolni a hullámok helyett,határozott
nem volt a válasz,és mosolyogva távozott.
Eltelt a második napom a kórházban,továbbra is az álmok,és a rövid ébrenlétek között ingázva félig tudattalanul.
Kedd reggel korán jött a nővérke-kezében tisztálkodó eszközök.
Kihasználom a helyzetem-gondoltam,és hagyom magam kényeztetni finom női kezek által.
-Mosakodjon meg-jött a parancs,mindjárt itt a nagyvizit-mondta,és ezzel azonnal romba döntötte az egyoldalú
pettingről elképzelt összes kéjes gondolatomat.De legalább bepróbálkoztam.
Egy óra múlva meg is jelent az orvosi team,és felvázolták az esetemet,az elvégzett beavatkozásokat.
-Van-e valami kérése?-fordult hozzám a prof.
-Mindent köszönök,de szeretnék minél előbb hazamanni-feleltem.
-Jobb lenne,ha ittmaradna egy kis ideig rehabilitáción,de mint ön is tudja,szabad országban élünk,mindenki azt
csinál,amit akar-jött a válasz.
-Elmehet,de az a kérésem várja meg,amíg lejár a 48órás itt tartózkodása,mert csak akkor fizet nekünk a műtétért
az a kedves TB.
-Délután ötig mindent kibírok-válaszoltam.
-És mégegyszer kösz,hogy élek-hála maguknak.
Ezután minden ment sorjában mint a karikacsapás.Család értesítve,berendelve,zárójelentés megírva,kinyomtatva.
Persze szófogadó beteghez híven első dolgom otthon egy szál cigi elszívása volt,amitől kellően meg is szédültem.

Azóta évente precízen járok kontrollra,szedem az előírt gyógyszereket,minimalizálom a cigit,és a stresszt.
Mert ugye egyszer élünk,és első az egészség!És második a Ferencváros a szólás szerint.

Kovács Attila
Author: Kovács Attila

Mindenkinek annyi baja van ,az annyi bajnak annyi baja van ,hogy annyi baj legyen! (A.E. Bizottság)

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 2 = 1

A szeretethez

Cseresznyeillatú csendeddel Takarom be magam. Eltűnök valahova, valakiért, Mozdíthatatlan függöny lesz hajam, Testkaréjom olvadt dísszé válik, Langyos fényedben reszketek Magába vesz szívem szüntelen, A végtelen

Teljes bejegyzés »

Őszi íz

  Beleharapok az Almáspitébe; Benne van az ősz Magasztos igéje. A meleg zsibbadás, Álmodozás ébren Lüktetés, csillogás Hideg verítékben. Sok édes – hulló szó; Termés-zuhatag

Teljes bejegyzés »

Skizo

  Van egy részem – vagy egészem? Zavaromban nem tudom Mely fekete, és szúrós Mint vizekben a sulyom. S nem lehet engemet Szabadítani tőle Mert

Teljes bejegyzés »

Pantomim

Lépéseim árván konganak: Egy. Kettő. Sakktábla – arcodat rózsaszirmokkal rejtem el, Meddő csended átlényegül – hagyom. A csillagokat válaszul Fonott hajamba tűzöd: három. Érintésedben elidőzök,

Teljes bejegyzés »

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »