Még én sem tudhatom, mivé nyílik egy szó,
mikor indul egy útra, távot hódítón,
összegyűjtve az élményt, mit adott a sors,
s mit a felszínre sodor egy érzés, egy pont.
Mert az látható, mit a fény úgy elénk tár,
hallható, ami körbevesz és felénk száll,
s mit érez legbelül az érzékeny világ,
lüktető érzések miként szövődnek át.
A tollvonások sercegnek a világról,
szemüket nyitják képek, színekkel forgók,
mint virágos kert egy szép tavaszi napon,
úgy tárja ki szívünk a sok lezárt szirmot.
És a dalok szárnyra kelnek, kottájuk táj,
és a költő adja lelkének darabját,
és ott van minden valahol, nem tovább,
míg kézbe nem vesszük, hogy égjen az a láng.
Author: Bende Erika
Bende Erika a nevem, 1968-ban születtem. Csepelen élek családommal. Fiatalon kezdtem verseket írni, a suliban alkalmakra szívesen alkottam. Mindig is vonzott az üres papír, hogy valami széppel kitöltsem. Virágokat rajzoltam rá és verseket, történeteket írtam, ami úgy eszembe jutott. Mindig örömmel tölt el, ha valami szépet alkotok. Ezért az írás számomra az önismeret kifejező formája, közelebb hozva a hasonló gondolkodású emberek közösségét. Irodalmi Műhelybe jártam és verselő weboldalakon regisztráltam. Eddig antológiákban, gyűjteményekben jelentek meg verseim 2003-2007. időszakban. Egy kis szünet után nemrég ismét elkezdtem írni. Fontosnak tartom a nyelv gazdagságát, játékosságát, a stílus kifejező erejét. Jellemző rám, hogy a természet pillanatait kiragadva formázom meg az érzelmeket kifejező sorokat. Addig keresem a szóképeket, amíg meg nem érintenek. Minden felfedezés örömmel tölt el akár írom, akár olvasom.