Őszi idill

Korán kellett kelni. Az asszony felkelt, kiment a fürdőszobába. Utána hagyta a férjét készülődni. A férfi megmosdott, megborotválkozott. Miután felöltözött, kiment, adott enni az állatoknak. Sötét, novemberi hajnal volt.

Mikor visszajött a házba, a konyhában már be volt gyújtva a kis kályhába, az asztalon várta a forró kávé, a reggeli. Csinos kis csomagba összekészítve bőséges elemózsia. Annyi, hogy majd a férfi a többiekkel is meg tudja osztani. Ahogy majd azok is felkínálják a sajátjukat. Tálcára kikészítve pálinkás poharak, egy üveg pálinka.

Az asszony kitölt egy pohárral a férjének, egy keveset magának. Barom iszik magában.

– Vigyázzatok ott az erdőn – simogatja meg a férje fejét, koccintanak és húzóra lehajtják.

– Majd megkínálod a többieket – én még visszafekszem.

A kiskaput már kinyitotta, így aki érkezett, tudta bejöhet amerre a világot látja, egyenest a konyhába. Mert faluhelyen a konyhában van az élet.

– Jó reggelt Laci bácsi! – köszönnek a barátok. Egymás között egy sajátos tisztelet dívik. Felhajtják a pálinkát, harapnak hozzá kenyeret, kolbászt, hogy meg ne ártson éhgyomorra.

Az egyik barátjuknak, Pali bácsinak mentek fát vágni. László portáján volt a gyülekező, a faluközpontban Most fát vágnak, máskor szüretelnek, disznót ölnek, kukoricát törnek. Nem mérték soha, de tudták a viszonzás mértékét. Begyömöszkölődtek az UAZ-ba. Erdőre az a legalkalmatosabb jármű, jobb híján. Pali bácsi zetoros fogattal indult a hegynek.

Még falusi viszonylatban is korán volt, de beszédtémává vált, hogy mennek fát vágni, mert napokkal előtte a falu egyetlen kocsmájában jól megszervezték a közös munkát. Azt senki nem tudta volna elviselni, ha ágyban gondolják, mikor mások már dologra igyekeznek. Semmi dolguk nem volt még olyan korán a falusiaknak, de ott álltak a kapuban, mintha éppen csak ott lenne dolguk és szinte oda sem figyelve, kalapjukat megpöccintve odaköszöntek a menetnek. Ébren vagyok, és?

Pali bácsi birtoka egy domboldalban terült el. Hegynek is hívták, mert annak mi értelme lenne, hogy szőlődomb. Még a tepsi alföldön is szőlőhegyek vannak. Akkorák, hogy szőlőkötözés közben át lehet rajtuk guggolni. Az egyik láb az egyik hegylábon, a másik a másikon. A szőlősorok után egy hegyoldalra kapaszkodott fel az akácerdő csupasz ágkarjaival.

Dolgoztak napkeltéig, szinte észre sem vették, hogy repül az idő. Nem tarvágást csináltak, hanem megritkították az akácerdőt, hogy a megmaradó fák erős törzset tudjanak majd növelni. A felkelő nap, ha látták volna az őszi ködtől, étkezésre kongatott. Nem volt annak az evésidőnek rendes neve. A reggeli már otthon megvolt, de még nem volt ebédidő. A tízóraizás meg olyan óvodába való dolog. Dolgoztak, megéheztek, ettek.

Kevéske borral, szódával öblítették le az ételt, nehogy a fejükbe szálljon. Folytatták a munkát, gondolomformán úgy ebédidőig. Nem álltak meg óránként húsz percre, ahogy a munkavédelem a téeszben megkövetelte. Minden halogatás a kár esélyét növelte, hogy időben nem végeznek, lefagy az út, megtaknyosodik az idő Ha felegyenesedtek is, azt az időt is a szerszám megélezésére, megtisztogatására használták.

Onnan tudták meg, hogy ideje pihenni, mert egy barna Moszkvicsot láttak meg felfelé kapaszkodni az erdei úton.

– Biztosan jól esik egy kis meleg – két asszony forró pogácsát és termoszokban teát, forralt bort, kávét hozott a férfiaknak.

Korán sötétedett. Már nem volt messze a téli napforduló. Felpakolták a fát, a szerszámokat. A gazda beinvitálta a férfiakat a présházába, ahol a jancsikályha ontotta a hőséget. Az asztalon kolbászok, sonka, szalonna, savanyák, ropogós héjú kenyér. Párálló kancsókban hűvös bor. Észre sem vették, hogy a gazda felesége, Ilona és a lánya, Anna mikor készült fel a vendéglátásra.

Kipirosodva, fáradtan, jó hangulatban fogyasztották el a szerény délutánit. Összecsomagoltak, elmosogattak, elpakolták az edényeket. Elindultak a falu felé. Egyenest a gazda portájára. A kapu tárva nyitva, Ica néni, a felesége várta őket, majd becsukta a kaput amikor mindkét jármű behajtott.

Ott volt mindegyikük asszonya, akik kitódultak a meleg házból, csivitelve várva a férjüket. Egy kicsit be is likőrözhettek a készülődés közben.

– Mit hoztál? Mit hoztál? – dalolta Laci asszonya, aki szintén átjött. A férfi egy formás, karácsonyfának alkalmas fenyőt emelt le a pótkocsiról.

– Milyen szép! Köszönöm szépen! – borult Erzsi a férfi nyakába.

– Nem ám enyelegtek! – dörrent viccesen a gazda. – Még munka van!

– Pali bátyám! A szerszámot is megkenik néha! – évődött az egyik barát, akiben azért volt már bőségesen kenőanyag

– Kadarka jó lesz-e gépzsírnak – feleselt a gazda felesége és a tornácra állított asztalhoz invitálta a férfiakat. Nem sajnálták, sem munkáért, sem pedig a barátságért. Az asszonyok belekaroltak, oda simultak a férjeikhez. Egy pohárból ittak az emberükkel. Éppen csak belekóstoltak a borba, hátha majd haza kell támogatni az urukat.

– Az állatokat megetettem, az ólajtókat becsuktam, a gyerekek benn vannak a házban a többivel – mondta Erzsi

A férfiak lepakolták a fát, csinos kis gulába rakták. – Majd holnap összevágjuk. – Így karácsony közeledtével más dolguk nem nagyon volt, mint dolgozni a ház körül. Egyedül unalmas, ezért jól összeszervezték a teendőket.

Benn a házban, mintha lakodalom lett volna. Került muzsika is. Megadták a módját az életnek.

Hajdú László
Author: Hajdú László

Talán már büszkén mondhatom: író, költő és szerkesztő. A Dél-Alföldön és a Káli-medencében élek. Ihletet e két távoli környék mindennapi történéseiből merítek. Műveim már jelentek meg olyan antológiákban és peridokikákban is, ahol nem kellett fizetni

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árvák

                                                                Árvák   A városnak ezen a részén mindig sokan járnak. Itt a buszmegálló, csillogó-villogó áruház, helyijárat-megálló; bank, iskola, pláza, szerkesztőség, ügyészség, illatozó látványpékség, börtön.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »