Pézsmapocok

Mint minden hétvégén, most is mentem a nagyszülőkhöz. Szerettem lemenni hozzájuk. Most csak nagyanyám várt.

– Csókolom! Nagyapa még nem ért haza? – nyitottam be az ajtón, mert nem láttam a zöld rigát.

– Még nem – mondta nagyanyám tőle szokatlan rövidséggel.

– Megvárjuk ébren? – kérdeztem és reméltem izgalmas várakozásnak nézünk elébe. Szerettem, amikor nyár éjszakai kánikulában ébren voltunk. Az egész utca kinn beszélgetett olyankor.

Megvacsoráztunk. Soha nem volt még olyan, hogy nagyapám ne lett volna otthon étkezéskor. Nagyanyám arra sem figyelt, hogy felrúgom a „több nap, mint kolbász” szabályt.

Csengettek.

– Megjött nagyapa! – mondtam.

– Ő nem csenget, be tud jönni.

– Csókolom! Laci bácsi itthon van? – két terepruhás férfi állt a kapuban.

– Nincs, és nem is tudom mikor lesz.

– Hoztunk pézsmapockot. Át tetszik venni?

Merthogy nagyapám MÉH telepet vezetett és nyersbőr felvásárló is volt.

– Át, de nem tudom, mennyi az ára ­– füllentette nagyanyám, holott pontosan tudta és én is, hogy mibe van a pézsmapocok, a nyúl, a róka és nagyobb állatok nyersbőre.

– Akkor csak úgy itt hagynánk.

– Fiam! Nyúzd meg őket! – utasított nagyanyám

Ezerszer láttam, de még soha nem csináltam ilyet. Közben fél füllel hallottam ahogy nagyanyám és a két férfi suttogva beszélgetnek.

– Nem tudom mikor jön haza.

– Hová ment?

– Rendőrök jöttek érte. Azok vitték el.

– Tényleg elvitték a rendőrök? – kérdezte az egyik férfi, aki inkább nagykamasz volt, csak én láttam felnőttnek.

– El, hogy a rosseb essen beléjük!

– Nem tetszik tudni, hogy miért?

– Csak annyit mondott, valami elszámolási gond lehet.

– Tévedés lehet. Laci bácsi mindig pontos volt.

– Majd átszalad a gyerek a pénzzel.

– Ne fáradjanak, úgyis hozunk még pockot. Most tele van a nádas velük.

Hajnalban kékszínű villogásra ébredtünk. Riadtan ültünk fel az ágyban. Nyílt az ajtó, belépett nagyapám. Kérdőn néztünk rá.

– Tegnap a párttitkár hozott vasat. – mondta kérdés nélkül – Nem vettem észre, hogy az ócskavasba elrejtett egy alumínium kanalat és lemez árban vettem át.

Hajdú László
Author: Hajdú László

Talán már büszkén mondhatom: író, költő és szerkesztő. A Dél-Alföldön és a Káli-medencében élek. Ihletet e két távoli környék mindennapi történéseiből merítek. Műveim már jelentek meg olyan antológiákban és peridokikákban is, ahol nem kellett fizetni

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Havas hajnal

Havas hajnal A város most olyan sejtelmes fehér mint kis menyasszonyok ártatlan szerelme. De mint várandós földben szennyezett telér, sötét göröngyös bűnök bújnak meg benne.

Teljes bejegyzés »

A MÚLT KÖDÉBEN 2

Az alábbi történet tavaly nyáron születetett, s egészen idáig gyűjtöttem a bátorságot, hogy nyilvánossá tegyem. Talán ez a mű az eddigiek közül a leghosszabb. Korábban többnyire rövidke romantikus írásokat alkottam, aztán váratlanul fel ébredt bennem a vágy, mi lenne, ha ezekbe az írásokba némi izgalmat is csempésznék. Őszinte leszek, egyáltalán nem könnyű a krimiírók sorsa, hisz számos lehetőséget, megannyi aspektust, és még számos dolgot kell szem előtt tartaniuk. Íme, fogadjátok hát sok szeretettel első, harmatos bűnügyi történetem befejező részét. Esetleges és őszinte véleményeiteket előre is nagyon köszönöm.

Teljes bejegyzés »

Élő dalom

Edit Szabó : Élő dalom A testem kilépett önmagából Lelkemmel a magasban lépkedek. „Még hívogatják kóbor lelkemet Ezüstködös,fénypásztás éjek „. Az élő dalom még fent

Teljes bejegyzés »

Csókod rabja

    Mikor megismertelek, Akkor még nem is sejtettem, Hogy lehet tényleg te leszel A vágyott, álombéli szerelem.   Aztán eljött a nap, mikor találkoztunk,

Teljes bejegyzés »
Kiadványok
Farkas Norbert

Arthur király, kutya király

2022. június 11. Vinyéről tartottunk haza s a vonatot vártuk, mikor felénk tekintett, s szemét megláttuk. Tán a kajálásból megmaradt sültkrumpli miatt? Neem. Illetve az

Teljes bejegyzés »