Nem vágytan másra, csak jó anyának lenni.
Nem kértem mást, csak szeretve szeretni.
Egyebek közt gyermekemet tőlem elvenni
Miből gondolod, hogy jogod van megtenni?
Mit kértem, végül megtagadtad tőlem.
Mi okod volt? Nem számít! Felőlem !
Büntetsz, amikor nem vétettem semmit..
Na ja…hiszen ha van, amit elvenni..
Nézz magadba! Lásd, mit tettél velem!
Pedig majdnem hogy sikerült elérnem.
Önnön anyámnál jobb akartam lenni.
Bíztam benne, meg tudom majd tenni.
De elraboltad tőlem gyermekemet…
Sohasem éltem át ily kegyetlenet.
Elbuktam. Helyemet meg már nem lelem.
Mért hagytad, hogy megtörténjen ez velem?
Talán hogy fejlődjön a jellemem…
Vagy bűntetésből? Vezekelnem kellene?
Bűn volt tán hogy jobb akartam lenni,
Mint anyám? Nem hagytad megmutatni…
Nem vagyok se elég jó, se elég szerény…
Akartad, mi bánat volt- legyen most erény
Azt mondják: nyugtával dícsérd a napot.
Sok volt, mit rám sóztál. Elbuktam. Nagyot.
Hitem magamban, benned is megremeg
Mi fontos volt számomra – elvetted.
Férgek rágják szívem, és rettegek.
Megöl miben hittem vakon: a szeretet.
Követelem: add vissza fiamat nekem !
Tőled van , de én hordoztam szívemen.
Mondd a bűnöm, s én megkövetlek Téged!
Bármit, csak ne szívemet kövezzék meg.
Érzem leomlanak a falak, csak vérzem
Ernyed a testem, elfolyik a vérem.
Kit szeretek, nem tudom megmenteni.
Vak küzdelem. De nem bírom elengedni.
Cérnaszálon lógok, mégsem védekezek..
Én szúrtam el vagy te tetted ezt velem?
A száraz tényen nem változtat semmit:
Látnom kell a fiamat elmenni…
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...