Békém csillaga

Csillagok, örökké ragyognak, álmos

Puha felhőikben rejtve hallgatag.

Egy bogár zizzen még az avar alatt,

Deres éjében a magára maradt.

 

Tar gallyakon dermed a riadt idő,

Homlokomra barázdát keserve váj.

Üszkös csöndjén vöröslik amott a táj,

Távoli dombokon riadt árnyam jár.

 

Fázósabb az est, tűnödöm s csókosabb

Magány mocorog kihantolt szívemben.

Mosolyod dideregve őrizgetem,

Békémmé kövesül a szép s időtlen.

 

Így őriz az elhalkuló tegnapok

Hitt varázsán  fel – felragyogó sorsom.

S vágyán körbeölel csendes fohászom,

Szemeimbe szebb élet fénye váljon.

 

Szeretve szeretni s csókban átélni,

A másnak reményén már nem avatott.

Kit akarása mégis kitagadott,

S csillaga, sóhaja mosolyán fagyott.

                                                         2023.10.19.

Miskolczi Ferenc
Author: Miskolczi Ferenc

Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is  megjelentek  verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »