Csillagok, örökké ragyognak, álmos
Puha felhőikben rejtve hallgatag.
Egy bogár zizzen még az avar alatt,
Deres éjében a magára maradt.
Tar gallyakon dermed a riadt idő,
Homlokomra barázdát keserve váj.
Üszkös csöndjén vöröslik amott a táj,
Távoli dombokon riadt árnyam jár.
Fázósabb az est, tűnödöm s csókosabb
Magány mocorog kihantolt szívemben.
Mosolyod dideregve őrizgetem,
Békémmé kövesül a szép s időtlen.
Így őriz az elhalkuló tegnapok
Hitt varázsán fel – felragyogó sorsom.
S vágyán körbeölel csendes fohászom,
Szemeimbe szebb élet fénye váljon.
Szeretve szeretni s csókban átélni,
A másnak reményén már nem avatott.
Kit akarása mégis kitagadott,
S csillaga, sóhaja mosolyán fagyott.
2023.10.19.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.
