M. Gy. után szabadon.
Mottó:
„Hazánkban egy hátrányos helyzetű térségből induló gyermeknek, társaival szemben, tizenkétszer kevesebb esélye van eljutni az érettségiig, és harmincnégyszer kevesebb a diploma megszerzésére.”
(Újsághír)
Az megyei Keller Hugó Kórház szülészeti osztályára egy napon feküdt be két asszony. Egyikük Tallér Imréné véletlenül. Épp a szépségszalonban ült, mikor úgy érezte, menni kell. Fogadott orvosa Balin töltötte szabadságát, de telefonon megnyugtatta Tallérnét, hogy a megyei kórház igazgató főorvosa jó barátja, szól neki az érdekében. A másik asszony, Szatmári Szabolcsné, délelőtti műszakját ledolgozta a helyi téglagyárban, és autóbusszal érkezett. A véletlen úgy hozta, hogy egymás mellé kerültek egy kétágyas szobába. Ahogy általában a kismamák, gyorsan összebarátkoztak, és kibeszélték az orvosokat. Tallérnét sokan látogatták, elhalmozták mindenféle finomsággal, amit szívesen megosztott szobatársával. Így történt, hogy Szatmáriné életében először evett avokádót. Szégyellte megmondani, hogy nem ízlik neki. Hozzá összesen egyszer ment be a férje. Hozott egy szatyor krumplit, hogy pucolja meg, és megette az asszony vacsoráját.
Két nappal később Tallér Imre ragyogó arccal lépett be.
– Képzeld, végre sikerült elintéznem, mostantól új nevünk van – újságolta feleségének. – A fiunkat már úgy fogják anyakönyvezni, hogy Tallér-Mohácsy Rémusz Kender. Illetve, Kende.
– Nagyon ügyes vagy – bújt hozzá felesége. – Mesélj.
– A családfa-kutató, a mohácsi csatáig tudta visszakövetni az őseimet. Valami krónikában talált egy Tallér nevű jobbágyot, aki egymaga húsz törököt ölt meg. Mondtam neki, ne röhögtessen ki egy jobbággyal. Eleget fizetek, találjon mást. Addig spekulált amíg rájött, hogy volt ott valami híres ember is, egy celeb, aki belefulladt egy patakba. Na, azzal talált valami kapcsolatot.
Az asszony csillogó szemét rajongva függesztette férjére.
– Már elkészíttettem a kutyabőrt, és a címert – folytatta a férfi. – Természetesen a legjobb formatervezővel, Kopácsival. Ő tervezte Sz. címerét is. A miénken egy patakon átugró oroszlán van, szájában mackónadrággal. Tudod, mert ruhagyárunk van. És képzeld, ez az egész, nem került többe, háromszáz milliónál.
Elismerést várva először feleségére pillantott, majd Szatmárinéra. Arcára kiült, hogy valami eszébe jutott.
– Tegnap el kellett bocsátanom egy embert mert idén már másodszor ment betegállományba, pedig még csak október vége van. Megüresedett egy hely – mondta segítőkészen. – Nem szoktam kismamákat és terhes nőket alkalmazni, de most a feleségem kedvéért kivételt teszek. Könnyebb munka, mint téglát pakolni. A munkaidő reggel hattól délután ötig tart. Ez így soknak tűnik, de cserébe szombaton már négykor elmehetnek. Négy órára tudom bejelenteni, így akár a minimálbérnek majdnem felét is meg tudja keresni. Egyébként szolidáris vagyok az alkalmazottaimmal, én is minimálbérre vagyok bejelentve.
– Ez nagyon jó lenne, de nem tudom kire hagyni a gyereket – mondta csendesen Szatmáriné.
– Miért nem fogad mellé bébiszittert? De, maga tudja…
A két asszony elmondta egymásnak, mire vágynak, mi legyen a gyerekükből, ha felnő. Tallér-Mohácsyné azt szerette volna, ha híres festőművész lesz a fia.
– Olyan híres festményeket készít majd, mint Picasso Mona Lisája – Mondta és ábrándosan, valahova a távoli jövőbe nézett.
Szatmáriné titkárnőt akart nevelni a lányából. Így nem kell majd a huzatos téglagyárban dolgoznia.
Két nappal később szükség lett Szatmáriné ágyára. Mivel máshol nem volt hely, leköltöztették az alagsori folyosóra a prosectura mellé. A túlterhelt nővérek, orvosok, néhány nap után elfelejtkeztek róla. A vizit nem ment le hozzá, egy idő után már enni sem kapott. Egy este a boncmester ütemes hangot hallott. Megijedt, azt hitte valamelyik páciense tért vissza, de kiderült, hogy csak Szatmáriné szeme kopog az éhségtől. Megsajnálta az asszonyt és megosztotta vele parizeres zsömléjét. Összebarátkoztak, később még azt is megengedte neki, hogy szerény díjazásért egy-egy munka után feltakarítsa a bonctermet.
A két asszonynál egyszerre indult meg a szülés. Az ellátásban nem volt különbség. Tallér-Mohácsynénál ugyanolyan gondosan vezette le a szülést az igazgató főorvos, mint Szatmárinénál a boncmester. Aznap két gyönyörű egészséges gyermek látott napvilágot. Tallér-Mohácsy Rémusz Kende és Szatmári Piroska.
Tallér-Mohácsyék a NASA-tól rendeltek egy új fajta tápszert, amit zord körülmények közé került űrhajósok számára fejlesztettek ki. A földön megtalálható mindenféle tápanyagot tartalmazta. Szatmáriné anyatejjel etette kislányát. A két gyermek szépen fejlődött. Az egyetlen furcsaság az volt, hogy amikor a gyerekorvos először kiment hozzájuk, Piroska kivette a kezéből a tollát és a doktornő füzetébe néhány vonallal lerajzolta az ablakpárkányon sütkérező macskát.
Nem sokkal később Szatmárinénak vissza kellett mennie dolgozni a gyermek bölcsődébe került. Egy tavaszi délután a gondozónő azzal fogadta az asszonyt, hogy napocskát kellett volna rajzolni, de Piroska nem boldogult a feladattal. Egy élethű portrét mutatott ami a gondozónőt ábrázolta, a megfelelő helyeken, tökéletes technikával árnyékolva.
Nagyjából ugyanebben az időben mutatta Tallér-Mohácsy kisfia rajzait Barnayinak a neves festőművésznek, aki a Felsőfokú Művészeti Iskolában is tanított. A festő sokáig nézegette az értelmezhetetlen színes vonalakat, majd azt mondta, a tehetség szikráját sem látja bennük. A férfi vastag borítékot csúsztatott Barnay zsebébe.
– Így jobban megnézve – fordította meg a rajzot –, ez egy kiváló absztrakt festmény expresszív beütéssel. Kedden hozza be a gyermeket, addig beszélek a dékánnal.
Hat éves korára nyilvánvaló lett, hogy Szatmári Piroska „egész ügyesen” rajzol. Anyja, hosszas kilincselés, utánjárás, rimánkodás árán elérte, hogy szeptember elsejétől felvételt nyert az Alapfokú Művészeti Iskolába. Valamilyen adminisztrációs hiba folytán a zenei osztályba került. A gyermek muzsikához való kapcsolatáról elég annyit megjegyezni, hogy míg decemberben társai, Chopin Esz dúr keringőjét írták át üstdobra és triangulumra, ő még a Boci boci tarka első sorával kínlódott. Az első félév végén eltanácsolták, és a körzeti általános iskolába került. A rajztanárnő felfigyelt Piroska tehetségére. Ő a magas óraszáma miatt nem tudott külön foglalkozni a gyermekkel de javasolta Szatmári Szabolcsnénak, hogy írassa be egy tanfolyamra. A jelentkezésnél megtudta, hogy az alapfeltételként elvárt mókusszőr ecsetkészletet sem tudja kifizetni, a tanfolyam díja pedig meghaladta fél évi fizetését.
Eközben Tallér-Mohácsy Rémusz Kende a második kiállításának a megnyitójára készült. A tárlat után a képeket árverésre bocsátották. A bevételt nagylelkűen felajánlották a Mohácsy Alapítványnak, amely a bánya-balesetet szenvedett, fogatlan kéményseprőket segíti.
Szatmáriné szomszédja ismert egy ügyvédet, akit kizártak a kamarából mert egyszer véletlenül pert nyert egy minisztériumi államtitkár ellen. Otthonában, egy használaton kívüli telefonfülkében fogadta az ügyfeleket. Három gomb és fél kiló kenyér volt szolgáltatásának a díja. Az asszony hozzá fordult, hogy Piroska a tehetségnek megfelelő oktatásban részesülhessen. Az ügyvéd segíteni próbált kikereste a Törvénykönyvben azt az apró-betűs záradékot, amit csak mikroszkóppal lehetett elolvasni. Ez a lakosság jövedelmének megfelelő előnyöket tartalmazta. Például egymilliárd forint éves jövedelem fölött büntetlenség egy gyilkosságra, évente Felbujtóként kettőre. Félmilliárd fölött a sebességhatárok folyamatos túllépése kétszáz százalékkal. Állami és egyéb vagyon eltulajdonítása százmillió forintig. Háromszázmillió éves jövedelem felett jog arra, hogy bármely rokonát az ország tetszőleges iskolájába bejuttassa, és garancia arra, hogy azt el is végezze. Országgyűlési képviselőként évi háromszázhúsz nap fizetett szabadság is járt. Szatmáriné jövedelem-kategóriájához egyetlen előny társult. Otthon felfújhatott és eldurranthatott egy papírzacskót, ha ezt az önkormányzat illetékes osztályán, harminc nappal előtte bejelentette.
Tizenhat éves korára Tallér-Mohácsy Rémusz Kende több mint ezer festményt készített. Egy részük árveréseken kelt el a többi megtalálható a világ legnagyobb múzeumaiban.
Szatmári Piroskának abba kellett hagynia az iskolát, kénytelen volt munkába állni. Apja elköltözött egy kofaasszonyhoz, mondván, nem bírja elviselni azt a őrült zajt amit a lány kelt az ecsettel, amikor fest. Anyja egészsége tönkrement a téglagyárban töltött évek alatt, leszázalékolták. Tizenötezer forint ellátást állapítottak meg. Mikor reklamált, azt a választ kapta, a Parlamentben megmondták, ennyiből meg lehet élni.
Piroska egy térképeket készítő cégnél tudott elhelyezkedni. Olcsóbb volt nekik, ha vele készíttették el a képeket, mintha lefényképezik a telefonjukkal.
Négy évvel később úgy látszott, végre rájuk süt a Nap. Egy hűvös októberi délután Szatmáriné éppen krumplit rakott el befőttnek, mikor betoppant a szomszédasszony. Elmondta, a másod-unokatestvére barátjának az anyja ismer valakit a Felsőfokú Művészeti Iskolában, aki be tudja juttatni Piroskát, akár bentlakással. A lány felvette legszebb ruháját, összeszedte legjobb képeit és elindult. Anyja kikísérte az állomásra, könnyezve integetett a zsebkendőjével.
Szatmári Piroska akkor kezdett gyanakodni, mikor a személyzeti osztályon azon csodálkoztak, hogy nem férfi.
– Direkt mondtam annak ütődött Gulyásnak, hogy férfit hozzon! Nem baj, kedves, azért megoldjuk – mondta jóindulattal az adminisztrátor. – Piroskából Péter lesz. Ma beköltözhet, holnap már kezdhet is. Mi az a mappa a hóna alatt nekem hozta?
A lány megmutatta a festményeket, az asszony hosszan gyönyörködött bennük.
– Nagyon szépek! Bekereteztetem őket, jól fognak mutatni az előszoba-falon – tette el a mappát a fiókjába. – Köszönöm szépen! Lemegy a lépcsőn az alagsorba, ott keresse Gazsi bácsit.
A kazánház mellett borostás öregember ült a földön, pipázva.
– Te vagy az új segédfűtő? – kérdezte és hegyeset sercintett.
– Azt hiszem – rebegte megszeppenve Piroska.
A munkával és Gazsi bácsival rövid idő alatt megbarátkozott. Kiderült, hogy hosszú, vékony, finom ujjaival tökéletesen ki tudja takarítani a kormot a kazán leg-eldugottabb zugaiból is.
Author: Kurucz Árpád
A nevem Kurucz Árpád. 1962-ben születtem Budapesten, azóta itt élek a párommal és négy gyerekünkkel. Most, hogy a gyerekek már felnőttek, több szabadidőm van, körülbelül három éve foglalkozom írással. Nincsenek művészeti tanulmányaim, technikusi szintű műszaki végzettségem van. Autóbusz vezetőként dolgozom. Kiskorom óta szeretek olvasni. Kedvenc íróimtól igyekszem ellesni a fortélyaikat. (Szabó Magda, Janikovszky Éva, Moldova György, Móra Ferenc, Stephen King, Rejtő Jenő stb.) Nyilván rengeteg tanulnivalóm van még.
