A fél életem

A fél életem

Egyed-Husti Boglárka

Itt állok egy vadidegen férfi panel szobájának a fürdőszobájába és magam se értem miét vagyok itt. Ennyire magányos lennék és vágynék egy társra, hogy vele is be érem? Illetve ezzel itt, amit magam körül látok? Lepukkant a lakása látszik, hogy csak aludni jár haza. A kocsi amibe elhozott az is régebbi típusú volt. Viszont betett egy zenét az utazás alatt, valami cigány zene lehetett, de nem autentikus. Ilyet még sose hallottam azelőtt. Azt mondja románul énekelnek benne.

A nevét se tudom biztosa, mert bár bemutatkozott, de olyan sunyi csillogás volt az arcán lehet, hogy ezt is kitalálta.

Itt töltöm az estét. Ebbe a mocskos panel lakásba. Vele.

Másnap reggel felszállok a piros 7 buszra és elindulok a Móriczra. Pár évfolyam társammal találkozok út közben. Beszélgetünk, de érzem magamon még az előző éjszakát. Próbálok mosolyogni, de erőltetett.

Elindulok fel a lépcsőn, a Ménesi út felé.

Szeretek itt lenne, sok a fa. Ez kicsit vissza zökkent.

Bemegyünk az ajtón ott van a portás, és a nagy aula. Az egyik évfolyamtársam kávézni invitál, de nem kérek így elindulok a nagy előadó felé. Bent már hallom a szokások zajokat, mozgolódás, fészkelődés zaját.

Leülök a padba, többen köszönnek, örülünk nekik. Beiratkozunk.

Ezután kimegyek a mosdóba majd visszatérek, hogy kifizessem a jegyzeteimet.

És akkor mikor venném ki a táskámból a pénztárcát látom, hogy a tárca nincs. Se pénz. A lakáskulcsom, a bankkártyám, az igazolványaim, a fényképek a barátnőmről, az ajándék kártya, amint akkor kaptam mikor először voltam szavazni. A fél életem abban a tárcában volt. Most meg semmi sincs ott.

Elsápad az arcom, remeg a kezem. Érzem a sírás és az ájulás kerülget. Pár évfolyamtársam odajön és kérdezgetik, Bogi mi a baj? Próbálom elmagyarázni, de akkor egy felismerés, egy belső hang, megérzés rám tör és rögtön tudtam, hogy ő volt az. Ő vette el a tárcámat.

Mocskosnak éreztem magam, hogy hagytam neki, hogy hozzám érjen.

Most már sírtam. Hazamegy a kulcsommal. Kinyitja az ajtót és bemegy hozzánk, látja a szobámat és a titkaimat. Ez a kép ugrott be elsőként.

Anyukámat sírva hívom fel, elmondom neki mi történt, őt kihagyom belőle. Nem mesélem el neki. Elég egy baj, ne tetézzük.

Hirtelen a felismerés lesz úrrá rajtam, haza se tudok menni, egy szendvicset se tudok venni.

Páran simogatják a hátam és próbálnak több-kevesebb sikerrel megnyugtatni.

Adnak páran pénzt, vonaljegyeket kapok.

Az arcom hálás és ki van pirosodva.

Ég a szégyentől.

Még az egyik évfolyamtársam a rendőrségre is elvisz feljelentést tenni.

Megköszönöm neki.

A rendőrségen se említem meg a gyanúmat, ismeretlen tettes ellen teszek feljelentést. Pedig tudom, érzem ott legbelül, hogy ő volt.

Mire haza érek anyuék szomorúak és dühösek.

Nyugtalanul alszom egész éjszaka.

Végig ő van a fejembe, illetve az, hogy mikor vette ki a táskámból a tárcámat.

Majd beugrik.

Akkor mikor kimentem a fürdőbe. Ügyesen csinálta, mert észre se vettem és reggel se, mert siettem.

Mikor ezek a gondolatok mentén próbáltam volna aludni a fülembe végig ott volt a román cigány dal.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

15 − 11 =

ars politica

Végre vége a kampánynak. Leszavazott mindenki meggyőződése szerint, vagy farhát csomag mennyiségének megfelelően. Volt, aki kézpénzt is elfogadott. (Nem, nem írtam el. A kezébe kapta

Teljes bejegyzés »

Mezei haiucsokor

Keresd a képet Berki hadakban tisztul Érik a dallam   Hersen a pázsit Réti világnak hódol Lakója halkan   Éteri légben Kanyarog jámbor felleg Levegőárban

Teljes bejegyzés »

Mozsasarcos galambharcos

[Duplázott haiku]   Galambkavalkád Remél falatkát Őrült morzsareménnyel Harcol a placcon hévvel Gyilkos eréllyel Galambepével Author: M. Tóth Sándor 1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt

Teljes bejegyzés »

Az univerzum döccenése

Simogató zene, bódító színek, illatok fürdették azokat, akik már átlibegtek Péter rafinált ajtaján. A kaput csupán résnyire nyitotta, mert az érkezők akár a kulcslyukon is

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Hársfák

Hársak árnyas alagútján haza indultam. Néztem, ahogy az ágak között a napfény megcsillan.   Hársak édes illata a valóságból kirántott. Új köntösbe öltöztette az aszfalt

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

pesszimizmus

Andreának (alias Hárpi, „a Párja”) boldog voltam, vagyok, leszek gondoltam, míg veled voltam,   de mióta elhagytál és elhagytalak, kezemen nem érzem illatodat,   azóta

Teljes bejegyzés »