Édesapámnak

Ha szembejönnél

az utcasarkon,

örülnél ha látnál?

pirosnál egy autóból

egyszer rám dudálnál

nyüzsgős, zajos forgatagban

bármerre ha járok

sziluetted felidéző

árnyékokat látok

tudom jól, hogy nem jössz

szívem mégis tele

hiába, az elmúlásnak

nem maradt már helye

Ladányi Anita Ágnes
Author: Ladányi Anita Ágnes

Ladányi Anita Ágnes vagyok. 1976. június 19-én születtem Budapesten. Családommal Szentendrén élek. Francia nyelvtanári szakon végeztem Egerben, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán. Évekig az íróasztal fiókjának írtam, ma már másként gondolom. Ha csak egy embernek is örömet tud nyújtani néhány versem, akkor már megérte.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árvák

                                                                Árvák   A városnak ezen a részén mindig sokan járnak. Itt a buszmegálló, csillogó-villogó áruház, helyijárat-megálló; bank, iskola, pláza, szerkesztőség, ügyészség, illatozó látványpékség, börtön.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »