A pirkadt napsugarak
Alkonnyá csordulnak;
Mint a zsenge harmat,
Melyet a nappal párlaszt.
Mi kezdetben rejtelem,
Az immár csak értelem;
Mint a mámoros szürkeség,
Mely csak kivirágozva ég.
A hajdani csengőszó
Lesz a majdani harangszó;
Mint a lépés, mely oly gyengéd,
De immár iszkol, és elillant rég.
Tán az időnk véges,
De, végül is nem kényes!
Élsz, harcolsz, megragadod,
Apránként megtapasztalod
Mindazt, amit nyújt,
Eme végtelen élet…
Author: Riczkó Dorina
Mérnöki hivatásom mellett igyekszem a hobbijaimra is időt szakítani, melyek közé sorolható maga az írás is. Első pályázatra beadott, és nyilvánosságra is hozott versem a „Magamban” c. vers, amelynek köszönhetően csatlakozhattam az Irodalmi Rádió blogszerkesztői csapatához. Bízom benne, hogy az írásommal az olvasó a magának megfelelő üzenettel halad majd tovább. Hisz nincs is fontosabb a mai rohanó világban, mint egy percre megállni és szembenézni önmagunkkal, a gondolatainkkal.