Mutasd magad, élet
Hogy lássam mennyit adhatsz
Sugározd rám erős fényed,
S táncolj velem lassan.
Várj meg engem, élet
Hogy cselekedni tudjak
Érleld bennem ami éltet,
S ébreszd fel mi szunnyad.
Szeress engem, élet
Hogy én is viszont tegyem
Fájdalmamat temesd mélyre,
S perzseld fel szívemet.
Taníts engem, élet
Hogy legyen mit átadnom
Mutasd nekem bölcsességed,
S értő szóval válaszolj.
Kímélj engem, élet
Hogy fogyó erőm kitartson
Súgj fülembe sok-sok szépet,
S hallasd nekem hangod.
Vigyázz még rám, élet
Hogy megmaradjak szemtanúnak
Engedd meg, hogy visszanézzek,
S hagyd, hogy földrehulljak.
2023.10.07.
Author: Németh Andrea Réka
Németh Andrea Réka vagyok, budapesti bölcsészhallgató. Mindig is egyértelműen humán beállítottságú voltam, kiskoromban a szüleim rengeteg mesét olvastak nekem, úgy gondolom, ez már akkor megalapozta a nyelv és az irodalom iránti érdeklődésemet. Később a gimnázium alatt is nagyon szerettem az irodalmat, főként Ady, Radnóti, illetve Váci Mihály művei voltak rám nagy hatással. Időnként magam is írtam egy-egy verset, ami mára már egészen rendszeres részévé vált az életemnek, egy biztos ponttá, ami kicsit kiszakít a mindennapok körforgásából. Első nyilvánosságra is hozott versem a Selymes neszek c. antológiában megjelent „Monológ”, melynek köszönhetően csatlakozhattam az Irodalmi Rádió szerzőihez. Talán azt mondhatnám, minden versemben egy közös dolog van: jelentőségteljesek akarnak lenni. Tökéletlenek, sokszor spontán ihlet hatására születnek, de valamiféle mondanivalót szeretnék általuk közvetíteni, ami sokat jelent nekem. Ha az olvasó nem úgy fejezi be az olvasásukat, mint ahogyan elkezdte, én úgy érzem, már elértem a célomat, miszerint gondolkodtatni, éreztetni szeretnék. Számomra a költészet szépsége a szubjektivitásában rejlik, amellett, hogy mekkora ereje tud lenni annak, ha az ember önmagát véli felfedezni egy másik ember soraiban, gondolatmenetében, legyen ez egy kortárs költő, vagy a múlt századok egy elismert művésze. Szerintem ezért érdemes írni: hogy adjunk. Egyrészt kiadjunk magunkból olykor kifejezetten nehéz érzéseket, másrészt ha tudunk, másnak...
