Emlékeink, szívem mélyére ásnak,
S elhagyott, csendes mosolyommá válnak.
Avarján zörget léptem a magánynak.
Nehéz felhőiben álmodik a nyár,
Gyertya fényén köszönt mosolyod immár.
Tar ágak közt a hold, imbolyogva jár.
Bennem, téged idéz egy – egy pillanat,
Szemeim könnyén felragyog általad.
S az est árnya átsuhan a fák alatt.
Csendjében szertefoszlik a virradat.
Múltunk felhasad s érinted vállamat.
Lágy szellő nekem suttogja szavadat.
Minden féltett múlt öröm s könnyes bánat,
Öleli nélküled az éjszakákat.
S illatodban ringat egy rózsaszálat.
2023.10.28.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.
2 válasz
Mindig elcsodálkozom azon,-pedig már régóta szeretem a verseket-,hogy mennyivel tömörebben és szebben ki lehet fejezni így az érzéseket.
Gratulálok, szép vers!
Bollók Irén
Nagyon szépen köszönöm !