Hófehérke
Talán a csodásan fehér bőréről,és éjfekete hajáról kapta a nevét.
Már napok óta rótta az aluljárókat,elege lett a monoton kollégiumi életből,új kihívásokat,barátokat keresett.
Idézzük fel,hogyan is került a nagyvárosba.
Egy kis faluban született,édesanyját hamar elvesztette.Pár év múlva apja újra nősült,de a mostohaanyja ki nem
állhatta őt.Kitalálta,hogy elküldi a nagyvárosba tanulni,hátha megszereti az ottani légkört,és nem vágyik majd vissza
szülőföldjére.Igy ő, a mostoha marad a falu legszebb nője.
Hófehérke talpraesett csaj volt,hamar beilleszkedett az új környezetbe.Szerette a zajt,a lüktetést,a bulikat.Néha
azért szívesen elvonult volna,és a kolesz fegyelme sem tetszett egy olyan repülni vágyó madárkának,mint amilyen
ő volt.Csatangolt hát a városban,kereste a lehetőséget a kitörésre.Legtöbb idejét az aluljáróban,a metróban
töltötte.Itt volt a legnagyobb a pörgés,millió ember jött-ment folyamatosan.Szívesen álldogált az utcazenészek
mellett, hallgatva a különböző,néha egyedi előadásokat.Különösen egy héttagú csapat nyerte el a tetszését,akik
virtuóz hangszeres játékkal rukkoltak elő.A Hét Törpe volt a nevük,nem mintha bármelyikük is alacsonyabb
lett volna az átlagnál.Hogy tudatosítsák a zenekar elkötelezettségét nevük iránt,minden tagon egy-egy kis kitűző
lógott, rajta az illető nevével.Igy zenélt minden nap Tudor,Vidor,Morgó,Szende,Szundi,Hapci és Kuka.
A hétköznapokon is így szólították egymást.Egyszerűbbnek tűnt,mint a hivatalos nevek használata.
-Nem hiányzik innen egy énekesnő?-szólította meg őket Hófehérke.
-Nem olyan zenét játszunk,amihez kellene-torkolta le Morgó.
-Egy házvezetőnőnek jobban örülnénk-okoskodott Tudor.
-Hapci!-zárta le a beszélgetést Hapci.
-Egészségedre!-szólt mosolyogva Vidor,és a vonójával megbökte a bealvó Szundit.
-Pedig jó kis csaj-álmodozott Szende.
Csak Kuka nézett ki a fejéből,nem szólt egy szót sem.
A zenekar minden nap ebéd után érkezett,és este 6-7 óráig maradt.Utána összepakolták a hangszereket,és
távoztak a Metró irányába.Közösen béreltek egy régi házat a város szélén.Ott laktak mind a heten,de közel
sem úgy,mint a gonoszok.
Hófehérke nem vette magára az elutasítást,de gondolt egy nagyot,és egy napon észrevétlenül követte a haza-
fele tartó brigádot,így megtudva hol is lakik a Hét Törpe zenekar.Pár nap múlva meglátogatta a fiúk lakását.
Könnyű volt bejutnia,régi,leharcolt zár volt az ajtón.
-Próbáljuk meg először a háziasszony szerepét,és utána lehet,hogy kellek majd mint énekesnő is-gondolta.
Nem volt nagy kupi,de azért látszott rendesen,hogy itt fiatal férfiak laknak.
Hófehérke nekiállt.
A szétdobált zoknikat,ruhákat berakta a mosógépbe,az üres borosüvegeket,ételmaradékokat a szemétbe,
a tányérokat,poharakat,evőeszközöket a mosogatóba.A kimosott ruhákat kirakta száradni miközben mosogatott.
Gyorsan felmosta a padlót,az összes ágyat újrahuzatolta,és letakarta.
-Alakul már-bíztatta magát és nekiállt főzni.A hűtőben és a spájzban talált alapanyagokból paprikás krumpli lett.
Már látta az alagút végét,ezért megengedett magának pár pohár vörös bort is.Amint kész lett a vacsora,érezte,
hogy nagyon elfáradt,és a bor is megtette hatását.
-Ledőlök egy kicsit,amíg a csapat hazaér,utána pedig jöhet a meglepetések sora-mondta magának.
-Ki tört be a lakásunkba?-kérdezte Tudor.
-Ki felejtette-el bekapcsolni a riasztót?-kiabált Morgó.
-Ki az,aki rendet rakott?-érdeklődött Szende.
-Ki főzött a gázon?-értetlenkedett Vidor.
-Ki alszik az ágyamban?-érdeklődött Szundi.
-Ki aludt a lámpa-jegyezte meg Kuka.
-Hapci!-mondta Hapci végezetül.
Szundit követve mindenki az elfoglalt ágy felé indult.
-Gyerekek,ez az a lökött csaj az aluljáróból,aki énekelni akart a csapatban-világosította fel a többieket Morgó.
-Keltsük fel,és kérdezzük ki!-javasolta Tudor.
-De olyan szépen alszik,nézném még egy kicsit!-ábrándozott Szende.
A felriadó Hófehérkét hét kíváncsi szempár fogadta.
-Mondtátok,hogy kellene egy házvezetőnő,gondoltam bevállalom,ha megengeditek.
Rövid tanácskozás után a fiúk rábólintottak az ötletre pár kiegészítéssel.
-Nincs több ágyunk,ezért a hét napjain mindig mással kell aludnod.Nincs sex,de nem azért,mert nem szeretnénk
a csajokat.Előbb utóbb veszekedés lenne,ha valaki mellett lehorgonyoznál.Nem te vagy az ICA,akit néhány lepedőt
összekötve felhúztunk a negyedikre a munkásszálláson-ahogy ezt Cseh Tamás olyan jól megénekelte annó.
-Benne vagyok!-felelte a lány,és mivel már esteledett,befészkelte magát Kuka mellé.
Reggel piacra,boltba járt,napközben otthon ténykedett.Hét embert ellátni,kiszolgálni húzós feladat,de Hófehérke
boldogan,felszabadultan tette a dolgát nap mint nap.
Időközben főhősünk családja is értesült mindenről,és izgatottan hívogatták-kifürkészve a lány céljait,terveit.
-Hét hapsival lakik együtt,ennek nem lesz jó vége,sorba jönnek majd a fattyúk,és a mi dolgunk lesz majd eltartani
őket-dohogott a mostoha.
-Valamit tenni kell,amíg nem késő,és teszek is!-esküdözött apja felesége.
Pár nap múlva Hófehérkének csomagja jött a Fox Post-ba.Ő nem rendelt semmit,de nem kellett érte fizetni,így
kiváltotta.A mostohája küldte,kozmetikai csomag volt benne.Krém,szappan,dezodor,sminkkészlet,egy színes öv,
fésű.Nem számított ilyen ajándékra,de izgatottan próbálgatta a szerzeményeket.A csinos színes öv passzolt is a
ruhájához,kis sminkelés után megfésülködött.Az öv egyre jobban szorította a derekát,már alig kapott levegőt.
A feje is elkezdett zsibbadni,kisvártatva elájult,a földre rogyott.Szerencséjére ma korábban jöttek haza a fiúk,
megszabadították a szorosan rásimuló övtől,és életre pofozták.
-Ezentúl semmit nem fogadsz el senkitől!-adták ki az ukázt a megriadt legények.
A mostoha is,akit nyugodtan nevezhetünk ezek után gonosznak értesült a sikertelen merényletről,de új terven törte
a fejét.
Hófehérke sokat járt a piacra.Szerette.Jó áron,és kiváló minőségben volt itt minden.Egyik nap éppen az almák
között válogatott,és ismerősnek tűnt az eladó nénike.Mint utóbb kiderült,ő volt a gonosz álarcban.
Vett pár kiló almát,és hálából,hogy ott vásárolt,az öreganyó adott neki egy különösen szép és nagy gyümölcsöt-
megígértette vele,hogy ezt csak ő fogja megenni.Megköszönte,és fizetés után távozott.
Mire a fiúk hazaértek,Hófehérkét élettelenül találták a földön,kezében egy megkezdett almával.
-Megmérgezték,meghalt,itt már nem segít semmi és senki!-mondta határozottan Tudor.
Hátul,a kertben,a régi üvegházban találtak egy koporsó-szerű átlátszó ládát,abba fektették és felravatalozták.
Elővették a hangszereiket,és hajnalig szóltak a siratózenék.
De az élet megy tovább,délutánra bejelentkezett hozzájuk egy zenei producer egy esetleges szerződéssel a hóna
alatt.Rövid volt a tárgyalás,fél órán belül mindenben megegyeztek,és izgatottan várták a reményteljes jövőt.
Kifelé menet a producer meglátta a koporsóban fekvő lányt,és azonnal beleszeretett.A fiúk elmesélték a történetet.
-Nagyon sok elismert,nagytudású orvos barátom van,elvinném Hófehérkét,hátha tudnának rajta segíteni.
A srácok beleegyeztek,megmarkolták körbe a koporsót,és elindultak a zenész terepjárója felé.Persze az a hülye
Szundi most is félig aludt,megbotlott,és majdnem elejtették drága terhüket.A zökkenéstől kiesett Hófehérke
szájából a mérgezett almadarab,és hirtelen magához tért.Fel akart ülni,erre beverte a fejét az üvegbe,újra elájult.
De ezen már tudtak segíteni a jól bevált apró pofonokkal.
A lány,és a producer egymásra nézett,és igazolták a mondást,hogy létezik szerelem első látásra.
A fiatal pár összeköltözött,és az esküvőt tervezgették lázasan.A fiúk házvezetőnő nélkül maradtak,de segített
rajtuk Hófehérke,amikor beajánlotta hozzájuk legjobb barátnőjét-Hamupipőkét.Meg is voltak teljesen elégedve
az új csajjal igaz volt neki egy fura mániája-imádott cipellőket próbálgatni.
Az esküvő két hónap múlva lett megtartva,a lagzin természetesen a Hét Törpe Zenekar húzta a talpalávalót.
A srácok azóta a harmadik aranylemezükre hajtanak,Hófehérke pedig már a második kis klambót szülte élete
párjának.De egyik kisgyereknek sem lehetett törpe neve.Itt a vége,fuss el véle!
Author: Kovács Attila
Fiatal koromban születtem - mondhatnám viccesen, ami 1960-at takar. Veszprémben jártam ki az általános és középiskolát, majd Székesfehérváron végeztem mint tv-műszerész. Ebben a szakmában dolgoztam 2017-ig, amikor egy isteni sugallatra hallgatva, teljesen bízva a karmámban jelentkeztem egy idősek otthonába segédápolónak. Csodálatos élmények, események tették boldoggá a napjaimat, ez volt az első és egyben utolsó munkahely, ahová minden nap örömmel mentem dolgozni. Mostanában elő-nyugdíjasként élem az életem. Ez sem rossz, bírom. Az irodalmat már kissrácként megkedveltem, állandóan a könyvtárban lógtam. Az akkor olvasott könyvek ma is a kedvenceim.Később már mint kereső ember sűrűn vásárolgattam a nekem tetsző írók műveit. Ma is van egy külön birodalmam, ahol az én KÖNYVEIM vannak. Asimov, John Updike, J.C. Oates, Krasznahorkai László. Furcsa névsor, de én mindegyiket másért szeretem.Több mint harminc éve a Balaton mellett élek a családdal, egész pontosan Zánkán. Bíztatásukra küldtem be első szösszenetemet, remélem kedvezően fogadják.
