Levél apámhoz
Egyed-Husti Boglárka
Szia kicsit furcsa neked írni annyi eltelt év után. Az is furcsa, hogy hirtelen elkezdem érdekelni. Hogy mi van velem, Hogy megy sorom? Régen ez nem érdekelt. Csak hátat fordítottál, bezárkóztál és becsuktál egy ajtót magad körül. A szívedet is elzártad mondván mi férfiak így teszünk és most itt vagy és ismét az életem részese akarsz lenni.
De mond ez milyen élet? Hogy anyámra hagytál, aki korán elment így korán kellet felnőnőm és megtapasztalnom a nagybetűs életet? Hogy több balhém és verekedésem volt, mint kortárs ismerőseimnek. Hogy nem volt karácsony, se Mikulás, se semmi más? Egyedül voltam, sokszor.
Sokat. Csalódtam, csalódást okoztam. Hittem, hogy még szerethető vagyok, vágytam a szeretetre, de mindig eldobtam az aktuális nőt, ellöktem magamtól, aki is egy kicsit szeretni mert volna.
Mond ez milyen élet? leülsz velem szembe egy kávézó asztalához és azt kéred tőlem, hogy kezdjük ismét tiszta lappal. Bár nem voltál ott gyerekként, de most szeretnél itt lenni felnőtként. Apaként.
Milyen apa vagy te? Nem tartottalak soha annak, nem is tudtam ott a kávézóba a számra venni ezt a szót, hogy szia apa. Inkább hűvös kimértséggel köszöntöttek. Nekem már csak András maradsz.
Láttam, hogy fáj neked, de annyi év után mit vártál?
Azt, hogy sírva rád vetem magam és közlöm apa nem haragszom kezdjük újra?
Nálam tudod ez nem így működik. Öntörvényű vagyok, ezt az egyet szerintem tőled tanultam.
Nézd András szerintem ezt itt zárjuk le. Nem szeretném, ha az én életem részese lennél.
Kérlek ne írj nekem többet és ne is akarj megismerni.
Én nem vagyok a te fiad, ahogy te sem vagy az én apám.
Csak annyi történt, hogy sok évvel ezelőtt szexelni akartál valakivel, aki teherbe esett. Semmi más.
Kösz!
Őrs
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.
