Sokféle arcom van. Van a lelkes és optimista, a végtelenül kacagós, a „világsúlyarajtam” fantázia nevű, az okoska, a bájos és derűs, a boszorkányosan kegyetlen… Sorolhatnám. Ők mind a szekrényben éjszakáznak, hogy reggel kitaláljam, ma melyik is a nyerő. Biztosan vannak nagyon elnyűttek, meg olyanok is, miket hébe-hóba veszek elő. Jól van ez így! Mindenkinek vannak kedvencei és olyanok is, amiket utál. Mint a kedvenc kajánk! Amit minden nap meg tudnánk enni, mégis néha mást eszünk a változatosság kedvéért. Hisz az egészségtudatosság megkívánja a változatos táplálkozást! Mondjuk, az egészségtudatosság része az is, változatosan öltsünk arcot!
Hosszú reggeli csevegés után, ma határozatlanul állok a szekrényem előtt. Ma melyik arcom legyen? Kellene valami nagyon tudálékos, okoskodó, bölcselkedő, tanulságlevonó, de nem fűlik hozzá a fogam! Ha kibeszélem magam, átrágok egy dolgot, akkor a hátam mögé hajítom és kész. A tiszta lap, az valóban az, nem tartoznak hozzá sémák és előírt szövegek. Megbeszéltük, magam is döntöttem, ölelés, puszi, és lépjünk tovább.
A vállfák tologatása közben döbbentem rá, hogy bizony, egyes arcokat már nagyon elnyűttem. Annyiszor aggattam magamra, hogy viseltesek. Ráncosak lettek, főleg a két szemöldök között, és a homlokon, mert annyiszor akartam okos lenni. Bölcs, meg még bölcsebb! Jó lett az nekem? A francot, hisz igazán az lenni senki sem tud! Választhatsz, de az út helyessége csak akkor mutatkozik, amikor már rajta jársz! Utólag.
A sok alkalmazkodó, megalkuvó, „énvagyokajó” arcot sem kedvelem már. Gyorsan húzom is odább, nem kell már, kiment a divatból! Hiába voltam jó, ebben-abban, meg ennek-annak, kiderült, csak hasznára akart fordítani. A saját hasznát, előre lépését kapartatta ki velem. Nem kaparok már senkinek semmit.
Sokféle arcom van, tele velük a szekrényem. Minden alkalomra találok közöttük, akár évszakonként is. Ideje magamra öltenem az igazán alkatomhoz illőket! A derűset, az álmodozót, a felhőtlen boldogságot, a nyugalmas semmittevőt, a megbocsátó és elnézőt, azokat, amelyek a meglett koromhoz is igazán passzolnak! Tudjátok ti is, milyen sokan kritizálják, mit is vehetünk magunkra, mi illik még hozzánk, és milyen öltözék árt a méltóságunknak! Hát, én hallgatok rájuk, éljen a helyesen megválasztott arcom!
Szép napot Nektek is!
Author: Farkas Etelka
(Gyarmati Zoltánné) Farkas Etelka vagyok, 65 éves, anya, nagymama és nyugdíjas tanító. A barátom ötlete volt, hogy a keletkezett szabadidő miatt írjak személyes blogot. Hamar megtetszett, és ráéreztem az írás ízére. Az elmúlt egy évben sok bejegyzést töltöttem fel a blogomba és felfedeztem, hogy novellák írása is kedvemre való. A következő években szeretném az életem, élettapasztalataim írott formában megosztani másokkal. https://fetelka.hu/