Már nem érdekel
Egyed-Husti Boglárka
Már nem érdekel
Hadd fájjon
Csak végre
Menjen el ezt várom
Sötét ködös felhőből legyen végre nem álom
Már nem érdekel
A múlt árnyai
A rejtelmes magvak
A csírák sarjai
Csak végre halljak
Csak végre lássak
Már nem érdekel
A sebes térd
Sebes láb
Oly gyorsan szaladnék egyenes át
Rohannék az életen
Az élet meg egy Stop tábla kiabál, hogy Bogi állj!
Már nem érdekel
A könny
Az ezernyi, tengert megtöltő könny
Amit érted sirattam
Amit miattunk sirattam
Fáj, de nem hagyom tovább,
hogy ne szeress én inkább elmegyek
S az Élet, mint egy Stop tábla robog tovább
S majd egyszer talán zöld utat kapsz tőle
De addig ne várj rám
Ég veled örökre
Égj el örökre
Author: Egyed-Husti Boglárka
Sziasztok! Egyed-Husti Boglárka vagyok. Ez az írói bemutatkozó oldalam. Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig bíztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.