Sokáig hallgattam
mély álmot aludtam
felébredtem végre
és tollat ragadtam.
Ötven év hallgatás
álomnak is túl sok
fikció vagy valóság?
Vagy ébren álmodom?
Nem tudom és nem értem
mi történik most velem
érzem ez jó nekem,
helyemre kerültem.
Azt mi még hátra van
Add „Uram” hogy álmodjam.
Szeretek a szavakkal játszani!
Cikáznak a hópelyhek. Széltáncot járnak. Hozzásimulva a földhöz, Szép álmot kívánnak. Szállingóznak a pelyhek, Életre keltve a tájat. Megérintik a lelket. Beszövik a fákat.
Szent András nap után Adventre készülünk. Örökzöld fenyőből koszorút készítünk. Feldíszítjük szépen gyönyörű ékesre. Gyertyákat rakunk rá rózsaszínt és kéket. A négy vasárnapon
Soha ilyen friss nem volt még a reggel! Harrmatcsöppek csillognak az ébredező kertben. Napsugarak hatolnak sejtelmesen tova- Boldogság csörgedezik, madarak dalolnak. Valami vibrál a levegőben
Rózsa Iván: Novemberi haikuk (Nyolc haikum) Minden hülye tud Lózungot pufogtatni, S így hülyíteni… Mindenkire vár A nem ismert tartomány: Nincsen visszaút… Nemcsak Black Friday:
Rózsa Iván: Állatkert-világ Normális? Az irrealitás megvalósulása a fantáziában is realitás: valósággá vált valaki agyában. „Égtájak között” Marx tanainak épkézláb részeiből jobban tanultak Nyugaton, ahol
Ez is csak egy szerelmesvers, De ez most sem véletlen! Melletted máris olyan dolgokat éltem meg Ebben a mindössze csak két hétben, Mintha már együtt
