Elmentél

Végh József László

Salgótarján 2012 december

Mint ősszel a fáról lehulló levélen

Élted örömei és súlya megjelent

arcodon.

A tündöklő szempárt ráncok fonták körbe

A szemed szikrázó tüze már elveszett.

Borzalom.

Látni, hogyan veszít tüzéből a parázs

Üszkös a zsarátnok, elmúlik a varázs

Döbbenet.

Csak emlékek voltak mik szívedig értek

Az volt szép, a múlt, a jelent nem érted,

elveszejt.

Eddig együtt mentünk egymás kezét fogva

Aztán elengedtél, tovább araszolva

a nagy útra.

Így szakadt értelme minden vívódásnak

Fájdalmas hagyaték az egész családnak

Új utad.

Így hullott jégdara az izzó parázsra

Már csak jeges űr van és megfagyott láva

utánad.

Hogy boldogok voltunk? Hogy öleltük egymást?

És csak egymást láttuk feledve minden mást,

csak emlék.

Ma is szívemben élsz! Beégetett emlék.

Itt tartalak fogva, innen tovább nem mész

Csak velem.

Velem együtt vész el kettőnk boldogsága

Viszlek majd magammal fel a magasságba

Csak várjál.

A szférák oltárán megint hitet teszünk

Fogjuk egymás kezét és boldogok leszünk

Újra.

Nem hagyjuk el egymást aztán soha többet

Kergetjük a vadat’, szedjük a gyümölcsöt’

Így lesz.

Author: Végh József László

Végh József László vagyok és ez az egyetlen dolog, ami biztos. Mert, hogy ki vagyok én? Fogalmam sincs. Téglagyári segédmunkás, sajtgyári előkészítő, kompresszorkezelő, lakatos, esztergályos, újságíró, filmrendező, mérnök, középiskolai tanár, megbukott mezőgazdász – vagy inkább gazda, költő, jelent meg verses kötetem -, író – jelentek meg elbeszéléseim -, de, hogy ki vagyok, fogalmam sincs. Jelenleg a Bársony Művészeti Kör alapítója és vezetőjeként csodálkozok mindenen, ami körül vesz. És hogy ki vagyok, talán egyszer kiderül. Van még idő. Még csak nyolcvannégy éves vagyok. Legutolsó könyvem ÉN NYÚJTOM A KEZEM címen ez év elején jelent meg, ami a Bársony Művészeti Körben folyó munkával foglalkozik. Verseket ma is írok, de leginkább vidám történetek elbeszélések, írásával szeretek foglalkozni. Ha így is kellek köszönöm.