Búcsú anyámtól.

Búcsú anyámtól

(Vihar)

 

Délelőtt volt, de sötét, mint éjjel

Az égen komor felhők hömpölyögtek

A csend nyomasztó, nem fújt a szél sem

De a hullámok egyre gömbölyödtek

 

A hajó csaknem állt, nem haladt előre

Imbolygott a nyugtalan hullámok hátán

Vitorlám meglobbant az ébredő szélben

Én álltam a foknál, a történést várva

 

Jött is, nem váratott sokáig magára

Mintha Glóbusz törne úgy kettétört a víz

Az ég kigyulladt, mint megömlött láva

Éreztem arcomon, hogy éget és vakít

 

A szél, már vágtatott, bömbölt, mint vad bika

Mindent mi útban volt a víz alá döntött

A hajóhoz érve egy percre megtorpant

Véres nyálat fújva riasztón üvöltött

 

Mintha dicsekedne a lángoknak – ott fönn,

Hogy fiatal, erős, nincs nála nagyobb úr

Fellökte a hajót és én, a vízben lent,

Éreztem, hogy szívem a torkomba szorult

 

Tört az árboc, és veszett a vitorla

Minden pusztult, elnyelte a tajték

Anyámra gondoltam, arra, ahogy mondja

Ne add fel fiam, az élet lesz még szép

 

Közben kibukott fejem a víz alól

Fagerendát láttam, mit anyám elém tolt

Belekapaszkodtam és anyám csendesen

Áldást dobott felém és köddé változott.

 

Estére a vihar kitombolta magát

A hullámok engem a partra vetettek

Nem érhet baj engem, anya vigyáz reám

Ölelik őt lágyan a magas fellegek

 

Onnan nézi fiát, hogy botlik, hogy kel fel

Vezeti az úton gödröket kerülve

Jó anyám itt hagytál és meg sem köszöntem,

amit értem tettél, de soha nem felejtem

 

A szeretet voltál a gondoskodó anya

Nélküled nem volt ünnep a házunkban

A szeretet kútja, orvos minden búra

Legyen békés neked az öröklét útja

 

Budapest, 1994.

 

Végh József László
Author: Végh József László

Végh József László vagyok és ez az egyetlen dolog, ami biztos. Mert, hogy ki vagyok én? Fogalmam sincs. Téglagyári segédmunkás, sajtgyári előkészítő, kompresszorkezelő, lakatos, esztergályos, újságíró, filmrendező, mérnök, középiskolai tanár, megbukott mezőgazdász – vagy inkább gazda, költő, jelent meg verses kötetem -, író – jelentek meg elbeszéléseim -, de, hogy ki vagyok, fogalmam sincs. Jelenleg a Bársony Művészeti Kör alapítója és vezetőjeként csodálkozok mindenen, ami körül vesz. És hogy ki vagyok, talán egyszer kiderül. Van még idő. Még csak nyolcvannégy éves vagyok. Legutolsó könyvem ÉN NYÚJTOM A KEZEM címen ez év elején jelent meg, ami a Bársony Művészeti Körben folyó munkával foglalkozik. Verseket ma is írok, de leginkább vidám történetek elbeszélések, írásával szeretek foglalkozni. Ha így is kellek köszönöm.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »