A mai világban egyre gyakrabban az alapján értékelik egymást az emberek, hogy ki mit ért el az életben, ki mit tud felmutatni. Ez a legfontosabb, ez a követendő példa, amely nem egészen jó.
Mert lehet valakinek több diplomája, magas rangja, hatalmas háza, sok pénze, de ha ezeket az értékeket csak a maga hasznára fordítja, Isten szemében haszontalan, értéktelen. Ha a megtanultakat nem hasznosítja emberséggel az életben, a munkájában, a kapcsolataiban, akkor a diploma sem több, mint egy értéktelen papírdarab.
Hála Istennek vannak még olyan tanult, jómódú emberek is, akik igyekeznek tudásukból, értékeikből adakozni, másokon segíteni.
-Hogy én mit értem el?
-Ezek alapján semmit…
Nincs nagy házam, sem sok pénzem, sem diplomám. Egyszerű, hétköznapi átlagember vagyok. Olyan, akinek mindenért meg kellett küzdenie, meg kellett szenvednie az életben. „Csak” feleség és anya lettem… „Csak” a férjemet szolgáltam és három gyermekemet gondoztam, neveltem. Hordoztam a súlyt évtizedeken keresztül a vállamon, az anyagi és lelki terheket egyaránt. Akkor még nem gondoltam volna, hogy mindemellett a mások terhét is képes leszek elhordozni. De Isten megmutatta, hogy eltudom, amikor 1994-ben a Bocskai téri gyülekezetbe vezérelt. Az Ő „Biblia iskolájában” néhány hónap alatt többet tanultam, mint egész addigi életem során.
-Megtanított arra, hogy könnyebb a teher, ha Őreá bízzuk és megosztjuk másokkal.
-Megtanított arra is, hogy három iskolás gyermek, a család szeretete, szolgálata mellett, ugyanolyan odaadással lehet egy még nagyobb családot, a gyülekezetet is szeretni és szolgálni.
-Megtanított arra, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni.
-Megtanított, hogy az igazi gazdagság a megelégedettség.
-Megtapasztalhattam milyen öröm és áldás időseket, betegeket látogatni, meghallgatni, gondjaikat- bajaikat átérezni.
-Példát mutatott arra, hogyan lehet a bennünket körülvevő, pénzorientált, külsőségekre épülő környezetben is emberséggel, együttérző szívvel, szolgáló lekülettel élni…
-Megtanított imádkozni, mindenért hálát adni, és elfogadni a jót is, a rosszat is.
-És Ő és a testvérek segítségével bírtam cipelni még több terhet is.
-És az Ő szeretetével kitárt karokkal fordulhattam mások felé.
-És a Tőle kapott együttérző szívvel meglátogathattam az időseket, betegeket.
-És az Ő segítségével egyre több szeretetet adhattam és kaphattam.
-És megtapasztalhattam, hogy ez az igazi boldogság, mert ez soha el nem veszti értékét, soha el nem múlik, soha el nem fogy…
És mind a mai napig tanulok, tanulom az „életet”, hisz ember vagyok, esendő, ezért újra meg újra emlékeztetnie kell, mi a fontos, mi az igazi érték…
Hálát adok, hogy gyengeségeim ellenére hosszú évtizedeken keresztül erőt adott családom és a gyülekezet szolgálatához.
S bár éppen életem legnehezebb időszakát élem, sok évvel a hátam mögött, igyekszek ezután is tanulni, figyelni, igyekszek hittel, szeretettel élni, és amennyire erőm, egészségem engedi igyekszek „Isten iskolájában” minél emberségesebb tanítvány lenni…
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Fil. 4,13
Author: Nagy Sándorné
Nagy Sándorné / Hortobágyi Margit / vagyok. 1952-ben Hajdúböszörményben születtem, ahol a mai napig is élek. 1971-ben érettségiztem, de családi okok miatt nem tanulhattam tovább. Következő évben férjhez mentem. Három gyermekünk született, ők pedig négy unokával ajándékoztak meg bennünket. Férjem sajnos 2022-ben elhunyt. Ötven évet tölthettünk együtt jóban-rosszban. Gyermekkorom óta szerettem olvasni, és írni, de amióta a Bocskai téri gyülekezetbe kerültem, azóta egyre többet írok. Tizenöt éve szerkesztek egy egyszerű kis keresztyén lapot. Nem futottam be nagy karriert, de próbálkoztam nap, mint nap nyitott szívvel, szeretettel élni és ezt próbálom tovább adni írásaimban is. Elég sok évvel a hátam mögött igyekszem ezután is tanulni az életet, igyekszem figyelni, hittel, szeretettel élni, és amennyire erőm és egészségem engedi, igyekszem az „Élet Iskolájában” minél emberségesebb tanuló lenni…
