Ki az közülünk, aki ne szeretne boldog lenni? Azt hiszem nincs olyan ember, aki ne vágyna erre az örömteli érzésre.
-És mi az ami boldoggá tehet bennünket? – Természetesen az, ha szeretetet adunk és kapunk. Adni és kapni…
-Érezzük eléggé mindkettő fontosságát?
Kapni bizonyára mindenki szeret, mert az olyan kényelmes, kényeztető, örömteli érzés.
-De szeretünk adni is? Boldoggá tesz bennünket, ha szerethetünk, adhatunk, segíthetünk?
Bizony erre már nehezebben szánjuk rá magunkat, mivel ez időt, erőt, pénzt, vagyis áldozatot igényel. Jézus arra tanít bennünket, hogy ne csak várjunk, ne csak kérjünk, tudjunk adni is. Adni önmagunkból, erőt, időt, pénzt nem kímélve, ki-ki lehetőségei, adottságai szerint, ez nem könnyű feladat. Sok lemondást, áldozatot igényel.
Segíthetünk pénzzel, ha módunkban áll, de egy kedves szóval, mosollyal, az együttérzés számtalan jelével is segíthetjük és érinthetjük meg embertársainkat. Mindezekkel felemelhetjük egymást, „boldogság cseppeket” adhatunk egymásnak. Az erős kéz lenyúl, felemeli a felfelé nyújtott segélykérő kezet. Ez Isten örömére végzett csodálatos szolgálat. Általa megtapasztalhatjuk, hogy önmagunk átadása, szeretetünk szétosztása boldoggá tesz, felemel, szárnyakat ad, és azt is, hogy terheink nem nehezebbek, sőt könnyebbek lesznek. Így szerethetjük, érinthetjük meg egymást Isten Lelke által…
Segítsen bennünket az Úr, hogy Őreá és egymásra figyelve szeretettel csepegtessük egymás szívébe a „boldogság cseppeket”, hogy így egymás hite és szeretete által épüljünk, szépüljünk, nemesedjünk, gyógyulhassunk…
„És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és a jó cselekedetekre való felbuzdulás végett.” Zsid. 10,24
Author: Nagy Sándorné
Nagy Sándorné / Hortobágyi Margit / vagyok. 1952-ben Hajdúböszörményben születtem, ahol a mai napig is élek. 1971-ben érettségiztem, de családi okok miatt nem tanulhattam tovább. Következő évben férjhez mentem. Három gyermekünk született, ők pedig négy unokával ajándékoztak meg bennünket. Férjem sajnos 2022-ben elhunyt. Ötven évet tölthettünk együtt jóban-rosszban. Gyermekkorom óta szerettem olvasni, és írni, de amióta a Bocskai téri gyülekezetbe kerültem, azóta egyre többet írok. Tizenöt éve szerkesztek egy egyszerű kis keresztyén lapot. Nem futottam be nagy karriert, de próbálkoztam nap, mint nap nyitott szívvel, szeretettel élni és ezt próbálom tovább adni írásaimban is. Elég sok évvel a hátam mögött igyekszem ezután is tanulni az életet, igyekszem figyelni, hittel, szeretettel élni, és amennyire erőm és egészségem engedi, igyekszem az „Élet Iskolájában” minél emberségesebb tanuló lenni…
