Cukrászdai idill
szádon a banánmosolygás
átment bohó citromkacagásba
féktelen narancsgurulásba
s midőn a kék kötény kacsintása
málnapiros szerelmet
hajlított szívedbe
a lelked talaján indázó
szamócaillatú álmok mögött
krémes csodák
fondük
édes vágyak között
várakozott a kemény valóság:
eperízű habcsókká szelídülve
Author: Adorján L. Zoé
Köszönöm az Irodalmi Rádiónak, író- és költőtársaimnak, hogy része lehetek az alkotóközösségnek, amelynek nagy örömmel lettem tagja. Írásaim testről és lélekről, örömről és szépségről, hitről és békéről, magasságról és mélységről, életről és halálról szólnak. Mindarról, ami emberként ezen a Földön megélhető. Vannak pillanatok, amelyek beleégnek az emlékezetünkbe. Pillanatok, amikor valamiféle határtalan erő, kiterjedés és újból átélés lesz úrrá rajtunk. Átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: Mindig miénk a pillanat! Teljességében…
