Világtenger

Világtenger ( Vénusz  – Világtenger részlet)

A nyaralás emléke színültig töltötte minden porcikáját. Szelíd szellőt érzett hajában, napmeleget arcában, forró homokot talpában, szárnycsapkodást karjában.

Képzelete a partközelből a nyílt tengerbe vitte. Újból átélte a csodálatos százméteres mélységet, amelyben a vízfelszín alatt úgy káprázott a nap, mintha alulról sütne fölfelé. Sejtjei mohón itták magukba a mámorító habfodros hullámokat, a szemvidító türkizt és szédítő mélykéket.

Agya delfinkacajban fürdött. Szeme tengerzöldbe hajlott. Fülében bálnaének dalolt. Orra sóillatot szagolt.  Hosszú haja hínárként lengett. Csontjaiból korallzátonyok nőttek. Ereiben tonhalrajok úsztak. Tüdejében algaerdők ringtak. Szíve hatalmas hullámok morajára dobbant. Átadta magát. A Világtengeré lett. Amikor a vég a léttel összeért, átlényegült testének végtelen óceánját átmosta a Mindenség.

 

Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Köszönöm az Irodalmi Rádiónak, író- és költőtársaimnak, hogy része lehetek az alkotóközösségnek, amelynek nagy örömmel lettem tagja. Vannak pillanatok, amelyek beleégnek az emlékezetünkbe. Pillanatok, amikor valamiféle határtalan erő, kiterjedés és újból átélés lesz úrrá rajtunk. Átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: Mindig miénk a pillanat! Teljességében…

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mit látsz ha nézel?

Edit Szabó : Mit látsz ha nézel ? Mit látsz,ha engem nézel odafent ? „Látod-e ami elvakít,ha fény burkolja be, ” a hegy tetején ,magasban

Teljes bejegyzés »

Üdvözölve

Üdvözölve Üdvözölve légy Klára asszony, Neved a magyar nők álma maradjon Melletted áll férjed egy ország bálványa, Sokáig élj Ferkó, mind ezt kiáltja Te vagy

Teljes bejegyzés »

Jó, éjszakát!

A háttérben halk zene szólt, talán Mozart, Bartók, Liszt, vagy Kodály lehetett, nem is tudom, de kétségkívül megérintett. Lehet, hogy azért, mert ma különösen sokat

Teljes bejegyzés »

Zamatos június

De zamatos ez a június, sugarat szór, tündököl fénye, forrón csókolgatja bőrömet, légben sistereg egész lénye. Sóhajtva tárom felé karom, számomra édes lélekbalzsam, illata tüdőmet

Teljes bejegyzés »

Szedte a lábát a nyár

Úgy szedte a lábát a nyár, mint az őz, s nézd, most nálunk vendégeskedik az ősz. Arany, vörös, sőt rőt színekben ropja, hűs szél pörgeti,

Teljes bejegyzés »