Szedd össze sugarait a fénynek,
engedj szikrázó álmodást lelked szemének,
mert „nap, napnak mond beszédet”,
s, ha elnyeli kincsed az enyészet,
tedd a fényre gyönyörű lelked,
írjál belőle sok szép verset!
Az elmúlás szűkre fogja földi-köröd,
s ha időd lejár és leszáll köréd a köd,
bizonytalanná válhat ami most bizonyos,
sok könnyes szem ezért fátyolos.
S ha minden kincsed Isten elé teszed,
olyanná formálod a világot; amilyen a szíved!
Author: Kormány Gábor
Kormány Gábor vagyok, egy kis faluból Körösnagyharsányból származom, szüleim innen költöztek fel Budapestre. Jelenleg Békéscsabán lakom, négy gyermekem van, akik már felnőttek, feleségemmel boldog házasságban élünk már több mint 37 éve, a vers szeretete és az irodalom gyermekkoromtól végig kísérnek, Vajda János, Falu Tamás, Reményik Sándor, Peterdi Andor, Baranyi Ferenc írásai nagy hatással voltak rám. Az írás kikapcsol, szabadságot ad, mintha egy másik világ nyílna meg előttem. Verseim Csórics Balázs előadásában: https://fb.watch/kgHE0sKKlW/ https://fb.watch/nEJBqpiDqE/