Lánchíd
Boldog születésnapot Budapest
Egyed-Husti Boglárka
Áll a kő oroszlán a lánchíd lábánál és méltóképpen áll ott már nagyon rég óta. Túl élt ő már mindent, látott háborút, könnyet, sírást és persze sok nevetést.
A Pesti Orfeumból néha átszűrődő zajból ő is kapott és bál lábazata a talajban volt, szíve ilyenkor úgy érezte mindig táncol. Az omnibusz tetején is táncolt a sok maszkabálbók érkező ember és a kalauz is csak néha morgott rájuk.
A Moszkva Térből film és kultikus találkahely majd később Széna Tér lett.
A Budai Vár és a Parlament is a régi pompájában tükröződött és minden augusztus végén tűzijáték fényárban ünnepli az ország születésnapját.
A Budai Villákban nagy költök és írók osztják meg egymás magasztos gondolatait. A Normafánál a híres operaénekesnő áriázik minden éjjel.
Fent a János hegyen pedig a TV torony és a Kiáltók hirdetik büszkén ennél magasabb ont már nincs.
A Gellért Hegyen lévő szobor némaságra és csendre inti őket ő másért emeli fel a kezét a magasba a kezét.
A híres Andrássy út Oktogon közepén is már integet, száll itt át minden reggel nappal délben este a 4-6 villamos vonalán a különböző emberek.
Aztán itt vannak a híres Egyetemek, ahol csodák és lángelmék születnek, orvosainkról teret és utcát neveznek el.
Aztán megyünk tovább a művészetek völgyén a Bajza utcába, ahol van egy kis palota és talán egyszer én is eljutok oda.
A nap végére már a két sziget és a sok híd is átöleli egymást a Lánchíd meg csak mosolyog, hiszen ő is tudja ez a nap csak az övé. Amikor Pest királykisasszony és Buda király egy életre összekötötte életét sok száz ember ünnepelte őket, köztük az öreg Duna is része volt a nászuknak.
Óbuda és Újpest, Kispest és Budafok mind ünnepel az összes kerület, a Rákos patak is érzi már az előkészületeket.
Mit is írhatnék én ki e városban otthonra lelt? Szeretlek Budapest! Köszönöm a sok kalandot, a szép épületeket, a pályaudvarokon váltott titkos csókot és a sok át mulatott pesti éjszakát. A Duna vízében írt szerelmes üzeneteket és József Attila emlékszobrát.
Szeretlek Budapest! Ez a nap csak rólad szól! Köszönöm a BKV és a metrós kalandot, köszönöm neked a Blaha Lujza teret és piros metrót ahogy mondja kérem vigyázzanak az ajtók záródnak.
Én már csak pesti lány maradok a lelkem egyik része fent marad a Ménesi úton a másik része a Keletin a harmadik pedig a Szent István Parkba pihen. Őszi esteként megállok a Parkba és nézem a hidat, látom a szigetet és érzem Budapestet.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.
