Az idő rohan, és peregnek a percek,
Gyorsuló világban megállni a legszebb.
Kiállni magadért, élvezni a szépet,
Meghallgatni, hogyan szól esőben egy ének.
Starthoz állni végre, várni, hogy süljön el a fegyver,
Futni oda, hova nem jut el sok ember.
Hegycsúcsról lenézni, látni ezer tájat,
Virágzó réteket, zöldülő, nagy fákat.
Tenger partján állni naplementét lesve,
Álmokat szőni, mikor leszáll az este.
Telihold fényénél kívánni pár csodát,
És hangulatos kis tavernában enni a vacsorát.
Mosolyogni és élni az életet,
Én megállítanám az órát és vele a perceket.
Author: Oláh Tímea
Oláh Tímeának hívnak Az Irodalmi Rádió egyik szerzője vagyok. 1978-ban születtem Budapesten. A művészet már gyermekkoromban is éltető nedű volt számomra, de kibontakozni pár éve sikerült igazán. Gyermekkorom óta foglalkozom írással. Főként a versek iránya mozgatott meg, de novelláim is vannak. Témáim leginkább romantikus hangvételben íródnak, de van horror témám is. Szeretem a misztikát és a megfoghatatlan plátói dolgokat. Foglalkoztat a reinkarnáció gondolata is. Két éve kiadtam saját verses kötetem, Versek Karmák Végzetek címmel. Az idén megjelent második kötetem Lélekfolyó címmel. Pályáztam több verspályázaton, az Arte Tenebraun Könyvkiadónál jelent meg először három versem antológiában. A Poet.hu-n, a Művész. Ma Kulturális Magazinban és a Művészházban is jelentek meg verseim, Oláh Tímeaként, viszont első Horror novellám megjelenésével az Irodalmi Rádiónál felvettem a Katie Miller művésznevet. Az írás vezetett el önmagamhoz. Köszönöm szépen, hogy elolvastátok!