Adorján L. Zoé
SEMERRE
hosszú
fürtös
fonott
hajjal
smaragdzöld
ruhában
szaladtam
szenes erdőn
üszkös fák közt
kiégett rengetegen át
hívott
ősbarlang
tátott szája
láp lidércfény
is pislogott
félelem marka
szíven szorított
már sírt bennem a lét
de lélekszakadva kerestem
mi megmaradt még
s nem tértem le
semerre én
mert tudtam hogy
még kihajt
felnő magasra
a Remény
Author: Adorján L. Zoé
Köszönöm az Irodalmi Rádiónak, író- és költőtársaimnak, hogy része lehetek az alkotóközösségnek, amelynek nagy örömmel lettem tagja. Írásaim testről és lélekről, örömről és szépségről, hitről és békéről, magasságról és mélységről, életről és halálról szólnak. Mindarról, ami emberként ezen a Földön megélhető. Vannak pillanatok, amelyek beleégnek az emlékezetünkbe. Pillanatok, amikor valamiféle határtalan erő, kiterjedés és újból átélés lesz úrrá rajtunk. Átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: Mindig miénk a pillanat! Teljességében…