Medves Magosa.
Végh József László
Ludányhalászi 2023 04 23
Hármas domb mutatja
Karancs hegy fenségét,
várromok hirdetik
idők régiségét.
A bazalt oszlopok
vigyáznak a tájra,
őrt állnak a sziklák
tengerszemet zárva.
Csodálatos kék víz,
tükörként terül el,
szikláknak mutatja,
hogy ha a nap delel.
Csillannak bájaik
a kemény köveknek,
estére a habok,
rájuk függönyt vetnek.
De reggel, a napnak
első sugarait
darabokra törik
a sziklák csúcsai.
A víz visszaveri
a fényszilánkokat,
így ébreszti fel a
medvesi dombokat.
Három vár öleli,
a medvesi tájat,
a békét, a csodát,
mit a fennsík áraszt.
A türkizkék gyöngyszem
és tűzben szült bazalt
a Palóc Olimposz,
így szép az én hazám.
Medves Magosa,
Nógrád ékessége.
Tűnt bányák romjain
új táj ébredése.
Hirdesse még soká
a békét, a rendet,
Ne hagyd pusztulni mit
természet teremtett!
Karancs ősszel
2023 09 27 Végh József László
Ludányhalászi
Őszi szél ringatja a Karancs hegy fáit
Levelek közt járunk már csaknem bokáig
Aludni készül tán a szép tölgyfaerdő
Makkját is hullatja, és ha disznó eljön,
Nem kell tovább menni, a terített asztal
Pazar lakomával vendéget marasztal.
Nem csak disznó őz is, megjelenik olykor
Mindegy milyen gyümölcs, pekándió, vackor,
Vadalma is jöhet, vagy őszi virágok
Mindegy mi, ha táplál, lesz télen hiányuk
Enni, enni sokat utód nő pocakban
Télen a táplálék cseppen, ritkán csurran.
Szarvasbőgés töri a karancsi csendet
Bikák viadala nem játék, vérre megy
Tehenekért folyik a véres küzdelem
Tekintélyteremtés, meg tehén szerelem
Ha kimarad egy év, hogy újra vívjanak
Élvezzék mit az ősz, számukra tartogat,
Fájdalmas veszteség, be nem pótolható
Természet szabta rend, el nem mulasztható.
Levelek az erdőt nászhoz öltöztetik
Színek orgiája és ezzel ünneplik
Az elmúlást, telet, a tavasz reményét
Hogy a tél engedje újra ébredést.
A fák ágai, mint dísztelen agancsok
Kötelességtudón, mint égi parancsot
Teljesítik, mit a természet követel.
Avar szőnyegével takar, mint a lepel.
Bújtatja fagy elől tavasz virágait
Hogy átvészelhessék a tél gyötrelmeit.
Útját állják minden ködnek, hónak, szélnek
Mindenség őreként, nyújt reményt a szívnek
Zenélnek az ágak, ha erős szél támad,
Törnek akkor, hogy ha a jég rájuk tapad
De nem mozdul, kitart, megvárja a tavaszt
Kövesd hát e példát, hogy ha erőd duzzad .
Author: Végh József László
Végh József László vagyok és ez az egyetlen dolog, ami biztos. Mert, hogy ki vagyok én? Fogalmam sincs. Téglagyári segédmunkás, sajtgyári előkészítő, kompresszorkezelő, lakatos, esztergályos, újságíró, filmrendező, mérnök, középiskolai tanár, megbukott mezőgazdász – vagy inkább gazda, költő, jelent meg verses kötetem -, író – jelentek meg elbeszéléseim -, de, hogy ki vagyok, fogalmam sincs. Jelenleg a Bársony Művészeti Kör alapítója és vezetőjeként csodálkozok mindenen, ami körül vesz. És hogy ki vagyok, talán egyszer kiderül. Van még idő. Még csak nyolcvannégy éves vagyok. Legutolsó könyvem ÉN NYÚJTOM A KEZEM címen ez év elején jelent meg, ami a Bársony Művészeti Körben folyó munkával foglalkozik. Verseket ma is írok, de leginkább vidám történetek elbeszélések, írásával szeretek foglalkozni. Ha így is kellek köszönöm.
