Eszter… Eszter! Várj meg, kiabálta Beni a kislánynak, aki nagy sebbel lobbal elviharzott mellette. Fel a dombtetőre. Zöld buckák sűrű pázsit fenyvesek vették körbe a völgyet. Alattuk zuhatag, mely táplálta a folyót. Mesebeli táj terült el. A vadon nyugalmat árasztott.
Eszter és Beni jó barátok voltak, a családjaik akkor barátkoztak össze, amikor a gyerekek születtek, és így a gyerkőcök is együtt nőttek fel. Tíz év körüli gyermekek, kik még élvezték nagyban ezeket a csodálatos gondtalan gyermekéveket.
Eszter!- kiáltott utána a kisfiú. -Most már igazán megvárhatnál!
Abban a pillanatban, amikor kimondta a lánynevét, az megtorpant, és az eget fürkészte. Csak állt némán és a szája is tátva maradt a gyönyörűségtől.
Beni utolérte, és mérgesen ráförmedt: , hé miért nem vártál meg? – mordult a lányra, de az csak állt megbabonázva, és egy hang sem hagyta el a száját.
Türelmetlenül oldalba bökte, és… így szólt:- Eszter hallod, amit mondok?
Mivel a lány nem reagált, tekintetével kereste merre is néz Eszter, és meglátta
Az ég varázslatos színeivel festette be a láthatárt, de ez nem a megszokott színek összessége volt, hanem valami varázslatos szín elegy.
Hűha horkant fel ez gyönyörű!
Erre a kislány is magához tért csodálatából, és elmosolyodott, majd Benire nézett, és így szólt:
-Beni! Szerinted, ha meg lehetne kóstolni, milyen ízű lenne az a csúcsos felhő ott az égen?
Beni Eszterre nézett és elmosolyodott, pólyáskoruk óta ismerték egymást. Bár voltak viták és voltak nagy egyetértések tudták, ők már összetartoznak. Testvérek voltak. Igaz nem vér szerinti, de lélekben biztosan.
Szóval, Beni visszakérdezett : ez most hogy jutott eszedbe? Hogyan lehetne egy felhőnek íze?
A kislány fancsali arcát látva hangos kacajban tört ki!
Most mi van? pufogott. Eszter mit nevetsz?
Beni gondolataiba mélyedt, nem akarta Esztert kihozni a sodrából, és a csillogás is eltűnt a szeméből, amit annyira szeretett benne.
Visszakérdezett. Szerinted milyen ízű lehet?
A kislány szemei újra felcsillantak, bájos mosolya mögül elővillant enyhén hiányos fogsora, mikor a tejfogak cserélődnek, és helyükre a maradandók kerülnek.
Enyhén szeplős kis arcán megcsillant a lemenő Nap sugara, és enyhén vöröses szempilláit rebegtetve barátjának odasúgta. Eperszorbet, Beni, a felhőknek eperszorbet ízük van.
Beni szája tátva maradt, és érezte, a nyál összeszaladt a szájában.
A felhőre szegezte tekintetét, majd egy pillanatra behunyta a szemét.
Tényleg, nyugtázta, tényleg igaza van Eszternek. A felhőknek eperszorbet ízük van. Most úgy bele tudna kanalazni!
Gondolataiból a szüleik hangja hozta vissza őket a valóságba.
Gyerekek! – kiabált Ágnes és Gréta, a két anyuka. Ideje vacsorázni, gyertek, most már le a domboldalról!
A két gyerkőc egymásra nézet, egy sóhaj hagyta el az ajkukat. Nyugtázták a kérést, majd közös egyetértésben szótlanul elindultak lefelé a kis hegyi faházhoz.
Gondtalan gyermekéveiket töltötték itt.
Az idő gyorsan elszaladt mindenki máshol kezdte meg új életét. Az iskolák, az egyetemek máshová sodorták őket. Lassan megfakultak a képek, és olyan távolinak tűnt a múlt!
Aztán egy napon valami új vette kezdetét. Beni épp a faházban töltötte az iskola szünet napjait. Kis csöndre vágyott a nagyvárosi élet után. Eszébe jutott a faház, és gondolta itt tölt pár éjszakát. Meditál itt ahol béke és csönd honol, ahol boldog gyermekéveit töltötte. Eszébe jutott Eszter, vajon mi lehet vele merre sodorta az élet. Már tíz éve nem találkoztak, miután a szülők más-más városokba költöztek, miután munkájuk elszólította őket. Akkor még gyerekfejjel nem is nagyon tudták felfogni, mi is zajlik körülöttük. Ez így alakult. Az emlékek megfakultak és már nem fájtak annyira. Megszokták és elfogadták, hogy életük más mederben folytatódik tovább.
Beni épp a kávéját főzte és kikukkantott az ablakon. Magányos női sziluettet körvonalát látta meg a dombtetőn. Elég bátor a semmi közepén itt egyedül a mai világban. Gondolta.
Majd tekintetével követte a lányt. Falfehérré változott, amikor emlékeiben felderengett valami…
A fiatal nő az eget kémlelte, mellette egy jó nagy kutya kullogott. A férfi lassan kilépett a kunyhóból, és az égre nézett. Basszus…. káromkodta el magát.
A széldzsekije után nyúlt és nagy léptekkel elindult a nő irányába.
A kutya észrevette, és ugatni kezdett erre a lány megperdült, szemei a férfira siklottak.
Szája megremegett.
Eszter? – kiabálta bizonytalanul . A nő gyorsan visszahívta a kutyát. – Hektor, lábhoz! Parancsolta neki. A nagy véreb engedelmesen szót fogadott.
Beni? – kérdezett vissza, amikor tekintetük újra találkozott. Mosolyogva szaladtak egymás karjaiba, kacajuktól visszhangzott a dombtető.
A két csillogó szempár egymásra meredt. Hát te? – kérdezték egyszerre, és újra nevetésben törtek ki.
Újra elő tört a múlt, varázslatos gyermekkor csodás pillanatai.
Percekig álltak egymással szemben, jó volt egymást újra látni. Az idő megállt egy pillanatra és tekintetük az eget kémlelte.
Eszter mosolyogva ennyit kérdezett:
Beni milyen íze van a felhőknek?
Beni visszamosolygott és megcsókolta rég látott barátja kezét, majd magához szorította.
Eperszorbet…,
Hangos nevetés majd újra megismételte.
Eszter! A felhőknek Eperszorbet ízük van!
Honnan tudhatjuk meg igazán?- mondta ki gondolatait hangosan Eszter.
Beni kérdőn nézett rá, gondolataiba mélyedve megvakarta az állát, majd így szólt:-
A Hegy lábánál van egy kiépített turista ösvény, ott a helyiek nyitottak egy pici családias cukrászdát.
Menjünk le oda és derítsük ki!
Eszter helyeslően bólintott, úgy tervezte úgyis, hogy itt tölti a hétvégét a hegyekben, és csak utána megy vissza a nagyvárosba. Most, hogy ennyi év után újra találkozott Benivel, csak hab a tortán. Majd jól kibeszélik az elmúlt év történéseit.
A cukrászdában ülve, kezükben a nagy adag eperszorbettel, megállapították, hogy a felhőknek valami ilyesmi íze lehet valóban, könnyed volt, és lágy habkönnyű, mint a felhők az égen, csak úgy lebegett a pohárban, ez az érzés visszahozta egy pillanatra a gyermekkor nyarait, és előrevetített valami újat, valami csodálatosat, amit eddig még nem ismertek.
Oláh Tímea
Megjelent az Irodalmi Rádió Cirkusz a Moziban című antológiájában!
Author: Katie Miller
Oláh Timi vagyok, író és költő. Rímekbe írom az érzéseket, álmokat és gondolatokat, hogy szavaimon keresztül megérintsem a lelkeket, és elkalauzoljam az olvasót egy varázslatos utazásra. Írásaimban megtalálható a vágyakozás, a szeretet, a fájdalom és a remény finom összjátéka. Öröm számomra, hogy a betűk varázslatos világával életre tudom kelteni az érzelmek gazdag palettáját, és megoszthatom mindezt veletek, kedves Olvasóim. Legyetek részesei az írásaimból szőtt történeteknek és hagyjátok, hogy szavaim által szívetekbe lopjam magam! Három éve megjelent első kötetem Versek Karmák Végzetek címmel. Később a Lélekfolyó következett. Az idén a Rögös utakon is megjelent. e-book formátumban megvásárolhatók a Play könyvek áruházban. Nyomtatott formában pedig nálam a timeaolah1978@gmail.com email címen. Pályáztam még több vers és novella pályázaton. Megjelent írásaim Arte Tenebraun Könyvkiadónál, Marsbook Kiadónál és az Irodalmi Rádiónál több kötetben. Álnevem Katie Miller. Jelent még meg írásom a Változó Világban. 2023-ban Percnyi Öröklétben apevákkal, és az Illyrian Monastery 1001 Pillanat kortárs versek antológiában is. Folyamatban vannak még mások. Megtalálható vagyok a poet.hu oldalon, Művész.Ma Kulturális Magazinban és a Művészházban és az MKMT Magyar Könyv is Magyar Termék honlapján. Köszönöm, hogy megtisztelt aki elolvasta bemutatkozómat!