Egymás fényében fürödve élni

Nem szeretem a sötétséget. Gyermekkoromban voltak félelmetes körülmények, álmatlan éjszakák vagy ijesztő álmok. Hála Istennek ezek már elmúltak, de a sötétséget ma sem kedvelem. Sem a sötét ruhákat, sem a lakásban a sötét színeket, semmit ami sötét. Mindenben a világosat szeretem: a napfényt, a meleget, a nap színét, a sárgát. Szeretem a napraforgót és mindent ami fénnyel, melegséggel kapcsolatos. Szeretem Jézus Krisztust, az Ő fényét, melegét, egyszerűségét.

Milyen jó lenne, ha minél több emberi szívben gyúlhatna fel Jézus fénye és melege! Milyen jó lenne egymás fényében fürödve élni…

Jobban szeretek írni és cselekedni, mint beszélni. Jobban szeretek adni, mint kapni. Szeretem a mosolyt, mert az a lélek simogatása. Szeretem az időseket, gyerekeket, szeretem az embereket, szeretem az életet. Szeretem hallgatni az erdő csendjét, magamba szívni a tavasz illatát, érezni a nyár melegét.

Azt mondják, ha megszokunk egy illatot, nem érezzük többé. Így lehet ez gyakran szeretteinkkel és közösségeinkben is. Természetesnek vesszük amit kapunk egymástól. Pedig legtöbbször kemény munka, és sok önzetlen szeretet áll mögötte.

Milyen jó lenne néha-néha kölcsönösen megerősíteni egymást ebben! Milyen jó lenne, ha még időben ráébrednénk arra, milyen fontos számunkra a család vagy az a közösség, amelyikhez tartozunk!

Nem minden napunk lehet fényes, hiszen ahol fény van, ott árnyék is van, de amennyire tőlünk telik meg kellene próbálnunk Jézus fényét, világosságát kisugározni. Csak így harcolhatunk a sötétség ellen.

Milyen jó lenne, ha rajtunk keresztül is áradhatna a Lélek világossága!

Milyen jó lenne egymás fényében fürödve élni…

 

Nagy Sándorné
Author: Nagy Sándorné

Nagy Sándorné / Hortobágyi Margit / vagyok. 1952-ben Hajdúböszörményben születtem, ahol a mai napig is élek. 1971-ben érettségiztem, de családi okok miatt nem tanulhattam tovább. Következő évben férjhez mentem. Három gyermekünk született, ők pedig négy unokával ajándékoztak meg bennünket. Férjem sajnos 2022-ben elhunyt. Ötven évet tölthettünk együtt jóban-rosszban. Gyermekkorom óta szerettem olvasni, és írni, de amióta a Bocskai téri gyülekezetbe kerültem, azóta egyre többet írok. Tizenöt éve szerkesztek egy egyszerű kis keresztyén lapot. Nem futottam be nagy karriert, de próbálkoztam nap, mint nap nyitott szívvel, szeretettel élni és ezt próbálom tovább adni írásaimban is. Elég sok évvel a hátam mögött igyekszem ezután is tanulni az életet, igyekszem figyelni, hittel, szeretettel élni, és amennyire erőm és egészségem engedi, igyekszem az „Élet Iskolájában” minél emberségesebb tanuló lenni…

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »