A konyhafőnök ajánlata

Kora délután volt. A rendezvényt öt órára hirdették meg, de sokan már négytől ott toporogtak, amikor kinyitották a különterem ajtaját.
Az előtéri megőrzőbe értékes bundák kerültek és néhány kalap, esernyő is helyet talált Mari néni védelmében. Ő adta a vendégeknek a ruhatári jegyeket. Az összegyűlt harminc-negyven ember kisebb csoportokban felszabadultan duruzsolt és közben lassan az asztalok felé haladtak.
Állófogadás volt. A rutinosabb vendégek egyre kisebb köröket írtak le a színesen hívogató tálakat közelítve, hogy az öt órai gongszóra elsőként érjenek az asztalokhoz. Tünde is ott csevegett. Gyakori vendég volt mindenütt, ahol ingyen jutott remek falatokhoz.

Csodás konyhai remekek készültek erre a napra. Az ételmelegítő csévingek, királyként uralták a hófehér abroszokkal kasírozott területeket. Középen álltak. Káposzta és sültek szaunáztak forró bendőjükben. Aranyszínű hasukat kéken lebbenő láng melegítette. Köröttük ovális, nagy tányérokon zöldséggel, gyümölccsel díszített különlegességek sorakoztak. Néhány szépséges torta büszkén hívta fel magára a figyelmet. Mellettük csillogó evőeszközök, puha szalvéták. A terem szélein gőzölgő szamovárok. Csiszolt üvegpoharak damaszttal fedett ezüst tálakon. Bor illatozott, üdítők virultak, ásványvizek bugyborékoltak.

Tünde az órára pillantott. Még tizenöt perc! Kinyitotta a ridiküljét és megtapogatta az odakészített nejlon zacskót. Ha nem látják, majd abba is pakol magának útravalót. A szőlő és az alma nem érdekelte. Az otthon is volt a kredenc tetején.

Kinyílt az egyik párnázott ajtó és besorakoztak a felszolgálók és egy szakács. Az urak elegáns fekete frakkban feszítettek. A gyakorló pincérek fehér kabátban feszengtek életük első rendezvényén. Mindőjük kezében élire vasalt szövetdarab, a hangedli várakozott. A séf fején egy magas kuktakalap, mint egy kíváncsi gomba, úgy nyújtózkodott. Onnan fentről mindent láthatott.

Tünde a hidegtálak felé közelített. Még öt perc, gondolta izgatottan. Többen letették a poharaikat és az asztalok felé indultak.
Még két perc! Tünde megfogott egy nagy tányért és a szervízeszközhöz nyúlt.
Gong!

Felcsendült az evőeszközök muzsikája. Negyven villa és kanál csapódott a séfek remekeibe és a vendégsereg percek alatt vakondtúrássá alakította az ételeket.
Az értékesebb fajtákat a kezektől messzebb, középen helyezték el a gondos szervezők. Jóllakottan már türelmesebbek a kanállal közeledő éhes markolók.
Púposodtak a tányérok és néhányan teli szájjal érdeklődtek a receptekről.
-Jaj, hogy készült ez a finomság? A sonkában tormakrém van? Meddig sült a pogácsa?

Tünde kezdett megtelni, de a szeme még éhezett. Megközelítette a diótortát. Nézegette, körbejárta az asztalt és eldöntötte, ebből enni fog!
-Ki szel nekem egyet? – kérdezte a felszolgálókat Tünde. Egy szép nagyot kérek! Nekem lesz! – mondta büszkén és tovább falatozott. Ahogy kíváncsian lépegetett, észrevette, hogy nem messze tőle érdekes étek várakozik. Ezüst tálcán feküdt. Láthatóan még senki nem evett belőle.

Zöldpöttyös gombócokkal díszített sonka színű szeletek hívogatták a kíváncsiskodókat.
Tünde nem látott még ilyet! Gyorsan kiszedett egyet. Majd, amikor felfigyelt, hogy mögötte sokan állnak, hamar vett még kettőt és folytatta a lakmározást. Ízlelgette, majd a fehér kabátos felszolgálóhoz szólt teli szájjal:
-Ez micsoda? – érdeklődött és a pöttyös valamire mutatott a villájával.
-Juhtúrós krém petrezselyemmel, bazsalikommal! – hangzott a válasz. Felül, az a kis golyó ecetes gyöngyhagyma.
Az pedig ott marhanyelv alatta! -és a szeletre mutatott.
Tünde kissé lelassult.
-Hogy mondja, mi az? – kérdezte hangosan. Többen odafigyeltek.
-Marhanyelv! Ízes, zsírmentes finomság. Rágásnál az állat kevés nyállal keveri a zöld füvet és erős nyelvével terelgeti a nyelőcső felé. Igazi ínyenc falat!
-Ez a marha szájából jött elő? – motyogta Tünde. Egy pillanat alatt letette a tányérját. Zöldülő arccal kikérte Mari nénitől a kabátját és elviharzott. Néhányan hallották a társalgást. Hirtelen ők is szétrebbentek és otthagyták a marhanyelvet.
A fiatal felszolgáló örömmel nyugtázta, hogy bizonyára neki is marad még a remek ételből a fogadás után.

Közeledett a rendezvény vége. Mari néni egyre többet sürgölődött a ruhatárban. A látogatók lassan befejezték az étkezést. Páran közülük eltartott kisujjal még ásványvizet ittak. Elhalkultak a zajok.
A vendégek elhagyták a különtermet.

Ahogy távoztak, a csukódó ajtón jól látszott a kiragasztott felirat:
A konyhafőnök mai ajánlata: Juhtúrós, főtt-füstölt marhanyelv gyöngyhagymával!

(Tasnádi Gábor igaz története alapján)

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Kis gyermekkorom óta olvasok és mesélek. Prózák, versek születtek kacskaringós életutam segítségével. Gyűjtöttem régi emlékeket idős emberektől és friss történeteket kaptam apró gyermekektől. Szállodákban dolgoztam és voltam kertész, fotográfus, evezős edző, így találkozásaimat papírra vetve igaz és kitalált emlékekkel próbálom meglepni az érdeklődőket. A szürreális, fordított mesék is a kedvenceimmé váltak a gyerekek rámhatásaként. Gabriella párom és Bálint fiam folyamatosan támogatnak, segítenek az utamon. Önálló mesekönyvem és egy kis verses kötetem született már, valamint antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Továbbra is érdekel, hogy miként érzi magát az Ecset, a Kisegér, az Ember, ha belép a történeteimbe. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kant emlékére

Bár mire képes az emberi faj ezt bizonyítja a múlt öröke Visszatekintve, távoli évek még felidéznek rémes képeket Kant tanítása: „az ész kritikája” Új filozófia,

Teljes bejegyzés »

Aquincum

Tűzött a déli nap, fénye rátelepült a lombra Fáradtan érkező csapat tikkadtan ért fel a dombra Vén Duna ballagott csendben, nézte a vízparti fákat Táborba

Teljes bejegyzés »

Stavros

Apollónnal utazhattunk, Stavroszon nem unatkoztunk minden jónak vége szakad búcsúzni csak szépen szabad   Megterítve már az abrosz elbúcsúzunk tőled Stavrosz. Jönnénk ide télen, nyáron

Teljes bejegyzés »

Lehullott virágfejek

Lehullott virágfejek Még maradjatok velem Azáleák, kicsi rózsafejek Erdőszélről ibolyák Színes apró bóbiták.   Csodakék, narancs, fehér Pici virágok fején Sok emlékem visszatér. Ringatóznak, lebegnek

Teljes bejegyzés »

Curves (Körvsz)

Alig hagyjuk el az ágyunk Úgy érezzük „Körvszre” vágyunk Várnak ránk a kondi gépek Ettől leszünk, fittek szépek   Nem is kell, hogy sokat tegyünk

Teljes bejegyzés »

A téli szél

Fehér a táj, ma is fagyott az ősz, amit még itt hagyott maradt a fákon pár levél letépi azt is majd a szél   Bokor

Teljes bejegyzés »