A virágzó görög kereskedőváros, az oligarchák által irányított Miértlopolisz főterén, egy kiselejtezett hordóban élt a híres filozófus, Szókaratés. Messze földről jártak az öreg gondolkodóhoz az okosodni vágyók, számtalan kezdő bölcselő, tudós és politikus felkereste, sőt, időnként még uralkodók is tanácsot kértek tőle. Egyik évben, amikor közeledett a választás a városban, eljött hozzá néhány fiatal politikus, és megkérték, hogy segítsen nekik felkészülni a kampányra.
– Nincs még elég gyakorlatunk a szónoklásban – magyarázta a párt vezetője, egy bizonyos Temitokoskodsz – Márpedig nagyon ügyesen kell forgatnunk a szavakat, ha le akarjuk győzni az ellenfeleinket, akik nagyon dörzsöltek, ráadásul sok éves gyakorlat áll a hátuk mögött. Taníts meg minket jól érvelni, nagyra becsült Szókaratés!
– Nos, úgy vélem, mindenekelőtt is azt kell eldöntenetek, hogy igazat akartok-e majd mondani, amikor a népnek szónokoltok – jelentette a ki a filozófus, miközben kipiszkált egy bolhát a szakállából.
– Micsoda kérdés ez! – mondta felháborodottan Perelnikész, a pártvezér helyettese. – Természetesen csakis az igazat akarjuk mondani. Éppen az a célunk, hogy olyan kormányzatot alakítsunk, amelynek a politikája nem a hazugságokra épül!
– Az bizony becsülendő! – szólt Szókaratés, és tisztelete jeléül meghajtotta a fejét. – Ámde azt mindenképpen tudnotok kell, hogy az igazság kimondása nem feltétlenül kecsegtet győzelemmel. Ha két ember filozófiai vitát folytat, ennek győztese az lesz, aki meggyőző és logikus érvekkel be tudja bizonyítani, hogy neki van igaza, ellenfele pedig téved. Ezzel szemben egy szavazáson az számít, ki tud a szónoklataival több polgárt maga mellé állítani, függetlenül attól, hogy igaza van-e.
Az öreg szünetet tartott, néhány pillanatra elmerengett valamin, aztán köhintett egyet, és folytatta:
– Tegyük fel, hogy te vagy egész göröghon legjobban érvelő szónoka – mondta, beszéd közben Temitokoskodszra mutatva. – A szavazók közül azonban nem fogja ezt mindenki belátni. Észszerű feltételezni, hogy a városban élő, voksolásra jogosult személyek közül egyesek híján vannak azoknak az értelmi képességeknek, amelyek egy komolyabb politikai érvelés megértéséhez szükségesek. De azt se zárhatjuk ki, hogy az emberek egy részét nem is igazán érdekli a politika, ezért ők egyszerűen személyes szimpátia alapján döntik el, hogy kire szavaznak. Ebből pedig az következik, hogy a helyes érveléssel is könnyen alulmaradhatsz a választáson – felemelte mutatóujját. – A demokráciában nem az igazság győz, hanem a többség. Márpedig egy állítás nem attól lesz igaz, hogy többen értenek egyet vele.
– Hát igen, éppen ez az! A városállamunk jelenlegi urai mindenféle hazugságokkal szédítik a népet, így maradnak hatalmon! Aki meg kimondja az igazságot, azt valamilyen módon ellehetetlenítik, nevetségessé teszik! – dohogott Perelnikész.
– Talán megpróbálhatnánk ezt a helyzetet kihasználni! – vetette fel Temiktokoskodsz. – Érvelhetnénk azzal, hogy éppen a kevesek igazát bizonyítja, ha el akarnak hallgattatni minket!
– Valóban, ez is egy lehetőség – mondta Szókaratés. – De ebben az esetben hamisan érvelnétek, hiszen ahogy nem lesz valami igaz attól, hogy többen mondják, ugyanígy önmagában az sem teszi igazzá, ha kevesebben értenek vele egyet.
– Hát akkor mit javasolnál, mivel érvejünk? – kérdezte Temitokoskodsz, hangjában érezhető türelmetlenséggel.
Szókaratés széttárta karját.
– Az igazságot nem lehet csűrni-csavarni – felelte. –, és észérveket nem lehet szépíteni! Szívesen megtanítom nektek a logikus argumentálás minden csínját-bínját, de most megmondom, hogy azzal nem tudtok népszerűséget szerezni. Ha így lenne, akkor én egy akadémián tanítanék, és egy hatalmas villában élnék.
– Tehát lényegében azt mondod, hogy választanunk kell, tisztességesen és őszintén kampányolunk, amivel valószínűleg sokakat nem fogunk megnyerni magunknak, vagy inkább azt mondjuk, amit az emberek hallani akarnak, mert akkor viszont van esélyünk megnyerni a választást – szólt Perelnikész.
Az öreg bölcselő bólintott, mire Temitokoskodsz és társai félrevonultak, hogy néhány percig sugdolózva beszélgessenek. Aztán a fiatal politikus megköszönte Szókaratésnak a tanácsot, búcsút intett, és társaival a nyomában elvonult. A filozófus keserűen sóhajtott, azután visszabújt a hordójába.
Hónapokkal később, egy verőfényes napon Szókaratés nagy hangzavarra ébredt. Hordójából kikukucskálva látta, hogy hatalmas tömeg verődött össze a főtéren. Az emberek éljeneztek és hangosan tapsoltak. Szókaratés kikászálódott szerény fekhelyéről, és a csődület szélén álldogálók egyikétől megkérdezte, mire ez a nagy felhajtás.
– Hát nem hallotta? Új arkhónt választottak!
Az öreg ekkor vette észre a hófehér tógát viselő férfit, aki a tér közepén magasodó emelvényen állt, és széles kézmozdulatokkal integetett a tömegnek. Ahogy abba az irányba fordult, amerre Szókaratés hordója is volt, a fiatal, borotvált arc rendkívül ismerősnek tűnt.
Author: Barna Benedek
Lengyel Menyhért és Veres Péter szülővárosában nőttem fel, a csodás világokat és különös figurákat felvonultató történetek bűvöletében. Idővel magam is elkezdtem ilyeneket kitalálni, a sztorik egy része pedig végül betűk és szóközök halmazaként egy lapon vagy fájlban végezte. Eleinte az ötleteimből többnyire rövidebb-hosszabb novellákat farigcsáltam – illetve néhanapján, ha az ihlet úgy hozta, megformáltam egy-egy versfélét is –, aztán a közelmúltban úgy döntöttem, hogy ideje nagyobb lélegzetű alkotásokba vágni a fejszét. Témát, műfajt, és hangulatot illetően szeretek kísérletezni, de elsősorban mesék és fikciós irodalom területén szorgoskodom. Terveimet pedig nem is számolom. Sokáig nem kerestem igazán a lehetőségeket a publikálásra, csak az utóbbi időben kezdtem ezzel foglalkozni, nagy örömömre nem is eredménytelenül. Egyik első hosszabb munkám, a „Mesélj még, Rémusz bácsi!” című mesegyűjtemény az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg 2024-ben. Majd két évvel később ugyanezen kiadó segítségével látott napvilágot "A másvilág és más világok" című kötetem, amely három kisregényemet tartalmazza. Időközben pedig több rövid írásomat is beválogatták különböző kiadványokba, ezekből válogatok az alábbi felsorolásban: – „A gödör” (novella, a „Cirkusz a moziban” antológiában, 2023); online is elérhető: https://irodalmiradio.hu/2025/02/18/a-godor/ – „A minden kívánságot teljesítő gép” (mese, a Szitakötő folyóirat 65. számában, 2024); online is elérhető: https://ligetmuhely.com/szitakoto/barna-benedek-a-minden-kivansagot-teljesito-gep/ – „Miért ment szabadságra a Húsvéti...
