A világ

E világ annyi szép csodát ígér. Mi mégis 

A magunk mikro-világában maradunk. 

Lehetnék tudós, vagy híres űrkutató is. 

De minenkinek “csak” Tünde-néni vagyok.  

 

Csukva maradt végül olyan sok kapu. 

Pedig nem lett volna nehéz kitárni. 

Már nem tudjuk meg, mögötte mi lapul, 

Mit nem fogunk többé már meglátni. 

 

De a képzeletet nehéz ketrecbe zárni. 

Szilajan szökken – jól tud már álmodni. 

Itt még mindig lehetünk akármik. 

Itt még elérheti a szív amire vágyik. 

 

Bár ősz a hajam – nem kell megöregednem. 

Bár fáradt vagyok – nem kell sóhajtozva lépnem. 

Felemelhetem büszkén éltes-bús fejemet 

Hihetem, csak álmodtam az életemet. 

 

Hisz egy mikrovilág olyan gyorsan elrepül. 

Szempillantás alatt hanyatlásba szenderül. 

Holott az élni akarás olyan határtalan nagy. 

Vágy a sorssal benne állandón összecsap. 

 

E világ annyi szép csodát ígér, Megéri 

Nyitott szívvel, bátran körbenézni. 

Hiszen lehetsz még végső soron bármi… 

Kezedben a sorsod. Merj nagyot álmodni ! 

Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd később családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás számomra lelki kényszerből fakadt, majd az évek múlásával fokozatosan önkifejező örömforrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek, vélekednek, csupán nem tudják ezeket szavakba, versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek, érthetők legyenek, és ne csupán a diplomával rendelkezők számára tudjanak örömet szerezni. Végül eljutottam a legfontosabbig: bízom benne, hogy írásommal képes leszek az emberek szívét megérinteni, és leigazolni azt, hogy sokszor mindannyian egyek vagyunk és hasonlóan érzünk.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kant emlékére

Bár mire képes az emberi faj ezt bizonyítja a múlt öröke Visszatekintve, távoli évek még felidéznek rémes képeket Kant tanítása: „az ész kritikája” Új filozófia,

Teljes bejegyzés »

Aquincum

Tűzött a déli nap, fénye rátelepült a lombra Fáradtan érkező csapat tikkadtan ért fel a dombra Vén Duna ballagott csendben, nézte a vízparti fákat Táborba

Teljes bejegyzés »

Stavros

Apollónnal utazhattunk, Stavroszon nem unatkoztunk minden jónak vége szakad búcsúzni csak szépen szabad   Megterítve már az abrosz elbúcsúzunk tőled Stavrosz. Jönnénk ide télen, nyáron

Teljes bejegyzés »

Lehullott virágfejek

Lehullott virágfejek Még maradjatok velem Azáleák, kicsi rózsafejek Erdőszélről ibolyák Színes apró bóbiták.   Csodakék, narancs, fehér Pici virágok fején Sok emlékem visszatér. Ringatóznak, lebegnek

Teljes bejegyzés »

Curves (Körvsz)

Alig hagyjuk el az ágyunk Úgy érezzük „Körvszre” vágyunk Várnak ránk a kondi gépek Ettől leszünk, fittek szépek   Nem is kell, hogy sokat tegyünk

Teljes bejegyzés »

A téli szél

Fehér a táj, ma is fagyott az ősz, amit még itt hagyott maradt a fákon pár levél letépi azt is majd a szél   Bokor

Teljes bejegyzés »