E világ annyi szép csodát ígér. Mi mégis
A magunk mikro-világában maradunk.
Lehetnék tudós, vagy híres űrkutató is.
De minenkinek “csak” Tünde-néni vagyok.
Csukva maradt végül olyan sok kapu.
Pedig nem lett volna nehéz kitárni.
Már nem tudjuk meg, mögötte mi lapul,
Mit nem fogunk többé már meglátni.
De a képzeletet nehéz ketrecbe zárni.
Szilajan szökken – jól tud már álmodni.
Itt még mindig lehetünk akármik.
Itt még elérheti a szív amire vágyik.
Bár ősz a hajam – nem kell megöregednem.
Bár fáradt vagyok – nem kell sóhajtozva lépnem.
Felemelhetem büszkén éltes-bús fejemet
Hihetem, csak álmodtam az életemet.
Hisz egy mikrovilág olyan gyorsan elrepül.
Szempillantás alatt hanyatlásba szenderül.
Holott az élni akarás olyan határtalan nagy.
Vágy a sorssal benne állandón összecsap.
E világ annyi szép csodát ígér, Megéri
Nyitott szívvel, bátran körbenézni.
Hiszen lehetsz még végső soron bármi…
Kezedben a sorsod. Merj nagyot álmodni !
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
