Decemberi gondolatok

 

Alkonyába álmodja magát a nap,

Felragyogva még, havas hegyek alatt.

Álmod magadért s másért meg ne tagadd,

Egykor hű kedvesem is felém szaladt.

 

Nehezülök, mint párás fagyott ködök,

S lobbanok fényben, mint ifjú vérkörök.

Míg szívembe az elmúlás dübörög,

Utcám kövén est párája gőzölög.

 

Vállam decemberi havában szikráz,

Építve már igazabb szimmetriát.

Szemeid fényét látom a vágy tisztát,

Kísérőm százegyszer csókbavált imád.

 

Piheg az Élet feltámadni hamván.

Eltűnök én is utcám kopott sarkán.

Ajkam dala a csóktalan a harsány

Remeg a parki fenyők havas karján.

 

2023.12.07.

 

Miskolczi Ferenc
Author: Miskolczi Ferenc

Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is  megjelentek  verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »