„Hitünk védjegye”

Szeretet, boldogság és öröm. Ezek az érzések szorosan össszekapcsolódnak, egymásból táplálkoznak, egyik a másiknak a következménye.

Ha szeretetet adunk és kapunk, ha szeretünk és szeretve vagyunk, akkor örvendezik a szívünk, boldognak érezzük magunkat. A baj ott kezdődik, hogy a mi szeretetünk elég hamar kihűl, ezért boldogságunk, örömünk sem tart sokáig.

De ha ez a szeretet Jézusból táplálkozik, szívünket Ő tölti meg, akkor szeretetünk újra meg újra meg tud újulni, és boldogságunk, örömünk is tartósabb lehet.

Ez a szeretet nem önző, „nem rója fel a gonoszt”, képes tűrni, képes elfogadni, megbocsátani. Ez a szeretet közösségi, emberközeli, emberszerető. Ez a szeretet szelíd, lehajló, önfeláldozó, „nem irigyel másokat”, nem azért ad, hogy kapjon.

Ez a szeretet „magához ölel”, mint Jézus Krisztus, megmelengeti a szíveket, mosolyra fakaszt és boldoggá tesz.

Ezt a szeretetet az Istennel megélt szeretetkapcsolat és gyermeki bizalom eredményeképpen, az Ő ajándékaként kaphatjuk meg.

De csak akkor tud igazán kiteljesedni, és tartós boldogsággá, örömmé alakulni, ha tovább adjuk, szétosztjuk. Akkor jelent örömöt Isten számára, mások számára és számunkra is, ha jó illatot árasztva, sugárzik Isten és embertársaink felé. Összeköti a szíveket, „megsimogatja a lelkeket”, ha Isten iránti hálából szétosztja magát.

Nyissuk meg hát Jézus előtt szívünk ajtaját és kérjük, hogy ajándékozzon meg bennünket az Ő határtalan szeretetével.

Ne feledjük: A szolgáló lelkület, a szeretet, a boldogság és az öröm a mi keresztyén „hitünk védjegye”! Igyekezzünk Isten és emberközelben ilyen lelkülettel élni és szolgálni!

Nagy Sándorné
Author: Nagy Sándorné

Nagy Sándorné / Hortobágyi Margit / vagyok. 1952-ben Hajdúböszörményben születtem, ahol a mai napig is élek. 1971-ben érettségiztem, de családi okok miatt nem tanulhattam tovább. Következő évben férjhez mentem. Három gyermekünk született, ők pedig négy unokával ajándékoztak meg bennünket. Férjem sajnos 2022-ben elhunyt. Ötven évet tölthettünk együtt jóban-rosszban. Gyermekkorom óta szerettem olvasni, és írni, de amióta a Bocskai téri gyülekezetbe kerültem, azóta egyre többet írok. Tizenöt éve szerkesztek egy egyszerű kis keresztyén lapot. Nem futottam be nagy karriert, de próbálkoztam nap, mint nap nyitott szívvel, szeretettel élni és ezt próbálom tovább adni írásaimban is. Elég sok évvel a hátam mögött igyekszem ezután is tanulni az életet, igyekszem figyelni, hittel, szeretettel élni, és amennyire erőm és egészségem engedi, igyekszem az „Élet Iskolájában” minél emberségesebb tanuló lenni…

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 67 = 73

A szeretethez

Cseresznyeillatú csendeddel Takarom be magam. Eltűnök valahova, valakiért, Mozdíthatatlan függöny lesz hajam, Testkaréjom olvadt dísszé válik, Langyos fényedben reszketek Magába vesz szívem szüntelen, A végtelen

Teljes bejegyzés »

Őszi íz

  Beleharapok az Almáspitébe; Benne van az ősz Magasztos igéje. A meleg zsibbadás, Álmodozás ébren Lüktetés, csillogás Hideg verítékben. Sok édes – hulló szó; Termés-zuhatag

Teljes bejegyzés »

Skizo

  Van egy részem – vagy egészem? Zavaromban nem tudom Mely fekete, és szúrós Mint vizekben a sulyom. S nem lehet engemet Szabadítani tőle Mert

Teljes bejegyzés »

Pantomim

Lépéseim árván konganak: Egy. Kettő. Sakktábla – arcodat rózsaszirmokkal rejtem el, Meddő csended átlényegül – hagyom. A csillagokat válaszul Fonott hajamba tűzöd: három. Érintésedben elidőzök,

Teljes bejegyzés »

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »